Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - Gazdik Gyula: Az izraeli pártrendszer fejlődésének főbb jellemzői
Gazdik Gyula izraeli belpolitikában. Még a háborús konfliktus kirobbanása előtt a munkáspárti Lévi Eskól (1895-1969) vezette kormány beleegyezett Begin mentora, egyben Ben Gurion korábbi ellenfele, Zsabotyinszkij földi maradványainak Izraelbe szállításába s újratemetésébe. Ez jelentős politikai siker volt a Herút vezetője számára, aki a harmadik arabizraeli háború kitörésekor belépett az ekkor megalakult nemzeti egységkormányba. Begin aktívabb politikai szerepvállalása a mögötte álló politikai erők megítélésén keveset változtatott. Az 1969-es választásokon a Gáhál ugyanannyi mandátumot kapott, mint korábban, maga Begin 1970 augusztusáig volt tagja a nemzeti egységkormánynak, s Rogers amerikai külügyminiszter békekezdeményezésének elfogadása miatt vált ki az ekkor már Golda Meir (1898-1978) vezette kabinetből.13 A jobboldali erők újjászervezése 1973-ban ment végbe, amikor a Herútból s a Ráfiból korábban kivált két kisebb csoportosulás csatlakozott a Gáhálhoz. A Herút, a Liberális Párt, a Szabad Centrum és a Láam Párt részvételével létrejött a Likud (Egyesülés) tömb, mely az 1973-as háború után tartott választásokon közel 40 mandátumot kapott. Ez jelentős fordulat volt a korábbi periódushoz képest, ettől kezdve már nem egy, hanem két nagyobb politikai tömörülés határozta meg az izraeli belpolitikát. A Munkapárt folyamatos térvesztésének, az előzőekben már körvonalazott új társadalmi folyamatoknak a fő politikai haszonélvezője a Likud lett. Az 1977-es választások megnyerése nemzetközileg is nagy figyelmet keltett. A Begin-kormány a Sínai-félsziget feladása révén tető alá hozta Egyiptommal a békeszerződést. Ugyanakkor elébe menve a Nyugati Part hovatartozását firtató próbálkozásoknak, az arabok által sűrűn lakott zónákban is a hivatalos politika rangjára emelte a zsidó települések létrehozását. A Camp David-i egyezménynek a palesztin autonómiával foglalkozó részeit a klasszikus revizionista álláspont szerint csak korlátozott autonómiaként voltak hajlandók mérlegelni. Ezt is a PFSZ kizárásával, a ciszjordániai, gázai palesztinok képviselőivel akarták nyélbe ütni. A Likud tömörülés az 1981-es választásokon szerzett 48 mandátummal történetének legjobb eredményét érte el. A libanoni háború miatti belső megosztottság miatt a Likud koalíció 1984-ben visszaesett, s a Begin visszavonulásával a Jichák Samir (1915—) vezette tömörülés kénytelen volt nem- . zeti egységkormány megalakítását elfogadni. Az 1988-as választások előtt a Herút és a Liberális Párt szervezeti egyesítésével létrejött a Likud Párt, amely a Laám támogatásával meg tudta őrizni parlamenti pozícióit. A Likud 1977-es hatalomra kerülésével a korábbi években megjelent, a közvéleményt mélyen megosztó szélsőséges nacionalista csoportok a mozgásterüket még inkább kiszélesíthették. Ezek közé tartozott az amerikai zsidóság egy részének támogatását élvező Igazak Tömörülése (Gush Emuni), mely a hetvenes évek derekától megkezdte az arabok által sűrűn lakott területeken a zsidó települések kialakítását. A mozgalom teoretikusai hangsúlyozták, hogy egy talpalatnyi földet sem lehet feladni az ígéret Földjéből, azaz az Eufrátesz, Nílus, Földközi-tenger és a keleti sivatagos zónák által határolt területből. A zsidóknak Palesztinába való visszatérésével kezdődő megvál12 Külügyi Szemle
