Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - Gazdik Gyula: Az izraeli pártrendszer fejlődésének főbb jellemzői
Az izraeli pártrendszer fejlődésének főbb jellemzői botyinszkij (1880-1940) volt. A neves cionista vezető a zsidó államiságot Palesztina egészére, vagyis nemcsak a brit mandátumterületre, hanem az attól 1922-ben leválasztott transzjordán területekre kiterjesztve értelmezte. Ben Gurionhoz hasonlóan ő is aláhúzta, hogy a cionizmus célkitűzései megvalósításának legfőbb előfeltétele, hogy Erec Jiszráél- ben tömeges immigráció révén a zsidóság mielőbb többségi etnikummá váljon. Mivel a kolonizáció az itt és a térségben élő arabok részéről ellenállást vált ki, „vasfallal" kell a zsidó nép szülőföldjét megvédeni. Ugyanakkor a létrejövő állam stabilitása szempontjából fontosnak tartotta, hogy az itt élő arabok és más etnikai-vallási kisebbségek autonóm jogokat élvezzenek. Zsabotyinszkij hitt abban, hogy a zsidó nép küldetéssel rendelkezik, s tőlük a világ még számos igazságot fog tanulni.11 A revizionista vezér jobbkeze Mena- chem Begin (1913-1985) volt, aki a palesztinai brit mandátum utolsó időszakában a Nemzeti Katonai Szervezet (Irgun) vezetőjeként az arabok és az angolok elleni terrorakciókkal eléggé kétes hírnevet szerzett magának. Az Irgunnak az Izraeli Védelmi Erőkbe való integrálása, illetve a Ben Gurionnal való súlyos konfliktusa után Begin a híveit az 1948-ban létrehozott Herút mozgalomba tömörítette. A tömörülés politikai platformja egyáltalán nem csinált titkot abból, hogy biztonsági okokból az első arab-izraeli háború utáni fegyverszüneti vonalak megváltoztatására törekszik. A Herút gazdaságfilozófiája a szabad versenyt preferálta, s a Hisztadrútra úgy tekintett, mint a szocialisták puszta eszközére.12 Begin pártja az 1949-es választásokon a negyedik helyen végzett, koalíciós partnerként azonban Ben Gurion számára nemcsak elvi, hanem személyes okok miatt sem jöhetett számításba. Az ezt követő négy parlamenti választás során a pártnak nem sikerült a támogatottságát növelnie, mandátumaik száma mindvégig 20 alatt maradt. Beginék a bűvös körből úgy akartak kitörni, hogy megpróbáltak a liberálisokkal szorosabban együttműködni, akik a választásokon meglehetősen hullámzó teljesítményt nyújtottak. Az ötvenes évek szocialisták által uralt belpolitikai élete addig kevés lehetőséget hagyott a liberális szerveződések politikai befolyásának kiszélesítésére. A hatvanas évek elejétől e mezőben is megkezdődött az erők koncentrálása, de a politikai, személyes ellentétek következtében ez a folyamat eléggé ellentmondásosan haladt előre. Az 1961-es választások előtt a két liberális csoportosulás Liberális Párt néven egyesült, de ez nem vezetett a mandátumok számának növekedéséhez. Az új párt szakítópróbáját a Herúttal való szövetség jelentette. A korábbi Haladó Párt vezetői, akik jó viszonyban voltak a Munkáspárttal, nem voltak hajlandók Beginnel együttműködni, s Független Liberális Párt néven új csoportosulást hoztak létre. Az általános cionista frakció, megtartva a Liberális Párt nevet, választási szövetséget kötött a Herúttal. Ez számukra nem okozott különösebb elvi nehézséget, mivel politikai és gazdaságfilozófiájuk nem állt messze a Herút programjától. A Beginékkel létrehozott közös lista, a Herút-Liberá- lis Blokk (Gáhál) az 1965. novemberi választásokon 26 mandátumot kapott, mely nagyjából ugyanaz volt, mint amit önálló pártként korábban külön-külön kaptak. A Gáhál eredményei ellenére a lista vezetőjének, Beginnek a befolyása némiképp erősödött az 2002. tavasz 11
