Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)

2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - J. Nagy László: Az arab országok a magyar külkapcsolatokban (1947-1962)

Az arab országoka magyar kíilkapcsolatokban (1947-1962) talán a legerősebb mozgatója a közel-keleti politikai érdeklődésnek itt a Közel-Keleten minden összefüggés végső soron az olajhoz vezet.''12 Magyarország csak néhány héttel a megalakulását követően ismerte el Izrael Álla­mot. Ezt Kairóban pozitívan értékelték, mivel „Magyarország nem sietett az elismerés­sel". Az Egyesült Államok elismerése viszont rendkívüli rosszallást váltott ki Egyip­tomban.13 Cholnoky Viktor követnek ez volt az egyik utolsó jelentése. Hazarendelték, majd két nappal megérkezése után, július 23-án letartóztatták. Hazaárulással, kémkedéssel vá­dolták, halálra ítélték, és 1948. december 7-én kivégezték.14 A követ tragikus sorsa egyértelműen jelezte, hogy a magyar-egyiptomi politikai kapcsolatok területén nem várható fejlődés. A gazdaságiak viszont, amelyeket az 1930- ban kötött, de még érvényben lévő szerződés szabályozott, nem szenvedtek csorbát. Az 1955-ben Egyiptom és Magyarország gazdasági kapcsolatáról írott memorandum szerint a két ország közötti kereskedelmi forgalom 1949 és 1955 között egyenletesnek mondható, és a mérleg az 1950-es év kivételével Magyarország számára pozitív. A ki­vitel-behozatal együttes átlagos értéke az említett években megközelítette a hárommil­lió egyiptomi fontot. Magyarország évente 40 ezer bála gyapotot vásárolt Egyiptomtól, és iparcikkeket (szerszámgépeket, vasúti kocsikat, vegyi anyagokat stb.) szállított.15 1947 őszétől a kelet-európai országok, így Magyarország is, a nemzetközi helyzet zsdanovi elemzése és következtetése szerinti külpolitikát folytattak: aki nem azonosult a szovjet-kominformista irányvonallal, az ellenségnek minősült. Ez Egyiptom esetében is azt jelentette, hogy a követségnek alig volt kapcsolata a hivatalos politika képvise­lőivel, s a jelentések is különböző, egymással is rivalizáló kommunista csoportoktól ka­pott információkra épültek. Ugyanakkor éppen ez tette lehetővé, hogy a Szabad Tisz­tek mozgalmáról megbízható információkhoz is hozzájutott a követség. Az 1952. július 23-i fordulatot a nemzetközi kommunista mozgalom nagyon negatí­van ítélte meg: fasizmus felé hajló katonai diktatúrának minősítette, amely mögött az amerikaiak állnak, akik ki akarják szorítani a térségből az angolokat.16 Az értelmiségi körökön kívül befolyással nem rendelkező egyiptomi kommunista mozgalom erősen megosztott volt. Egyik szervezetük a Demokratikus Mozgalom a Nemzeti Felszabadulásért (arabul HADITU) egyik vezetője, Ibrahim Abdel Halim köl­tő és laptulajdonos (publikálta pl. Veres Péter Próbatétel című regényét) augusztus ele­jén részletesen beszélt a belpolitikai eseményekről a követségen. Kedvezően nyilatko­zott a Szabad Tisztek csoportjáról, a „Nagib mozgalomról", ahogyan ő nevezte. Ezzel arra is utalt, hogy akkor a tábornok volt a csoport egyetlen népszerű és ismert tagja. A mozgalom 18 vezető tisztje közül négy a baloldallal szimpatizált, a többiek pedig na­cionalisták, a nemzeti függetlenség elkötelezett hívei voltak. Megjegyezte még, hogy az Egyesült Államok a szimpátiáját kifejező gesztusai ellenére sem lesz képes érvénye­síteni befolyását a mozgalomban.17 Ma már tudjuk, hogy Ibrahim Abdel Halim pontos 2003. tavasz 117

Next

/
Thumbnails
Contents