Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Kiss J. László: A "külpolitika vége?", avagy a kül- és biztonságpolitika új modellje
Kiss ]. László közileg is elismert kormány az ország területének mindössze 10 százalékát ellenőrizte. Afganisztánban nem csupán arról van szó, hogy az állami hatalom meggyengült, hanem arról, hogy olyan nem állami szereplők, mint az Oszama bin Laden által vezetett terrorista hálózat jelentős mértékben átvették az állam irányítását, illetve a nemzetközi terrorizmus egy nemzetközileg el nem ismert kormány logisztikai és katonai támogatását élvezte. Az Afganisztánban menedéket lelt terroristák és a támogatóik elleni háború, a szó valódi clausewitzi értelemben, nem nevezhető klasszikus háborúnak, hisz nem két vagy több állam közötti szervezett erőszak-alkalmazásról, hanem egy Afganisztánon is túlterjedő nemzetközi terrorista hálózat felszámolásáról van szó. A tálib rendszer megdöntésével nem fejeződik be a „háború", annak végét pontosan nem is lehet megmondani. Sok tekintetben az erőszak-alkalmazás centralizálásán és monopolizálásán alapuló modern nemzetállam előtti időszakhoz való visszatérésnek, a biztonságpolitika privatizálódásának lehetünk tanúi. A modern állam kialakulásával az erőszak-alkalmazás „államosítása" a civilizációs fejlődés fontos állomása volt, mivel a konkuráló hatalmi központok, s ezzel azok magánháborúinak a végét jelentette. A béke és háború kérdése a törvényes erőszak-monopóliumot gyakorló, központi állam jogává vált. A terrorizmus új formája nem csupán a nem állami szereplők, továbbá azok és az államok együttműködését, hanem az erőszak-alkalmazás privatizálódását, ennek megfelelően a „háború államtalanodását" is jelenti. A privatizálódás korában a terrorizmus privatizálja a háborút, a globalizálódás korában globalizálja a magánháborút jelentő terrort. A clausewitzi elmélettel ellentétben ugyanakkor a globális terroristaellenes „háború" sajátosan aszimmetrikusan jellegű, hisz egy legmodernebb katonai eszközökkel rendelkező szuperhatalom egy „globális koalíció" keretében a terrorizmus transznacionális hálózatával és az azt támogató, sok tekintetben a premodern világot megtestesítő, afganisztáni kormánnyal áll szemben. A kül- és belpolitika közötti határvonalat elhomályosító terrorizmus elleni háború globális, de jellegénél fogva inkább multidimenzionális, mint totális, mivel több területen - katonai, rendészeti, banki-pénzügyi, a bioterrorizmusra való tekintettel egészség- ügyi, a hálózati jellege miatt a cybertérre is kiterjed. A hagyományos értelemben nincs egy területi, geopolitikai értelemben körülhatárolható egyetlen ellenfél, egy időben lehetséges több külső és belső front. A globális terrorizmus a külpolitika hagyományos szövetségi rendszerek kereteit is túlhaladó „globalizálódását" követeli meg. Ám a terrorizmus ellen az Egyesült Államok vezetésével létrehozott „globális koalíció" a politikai geometria szerint nem több és nem kevesebb, mint egy meghatározott időre szolgáló „célszövetség" („Zweckbündnis"), amely nem hasonlítható az érték- és érdekszövetség sajátosságait magában egyesítő észak-atlanti szövetséghez. Számos politikailag még demokratikusnak aligha nevezhető ország abba a helyzetbe került, hogy a globális koalíció keretében valamit felajánlhatott a világ legnagyobb 26 Külügyi Szemle
