Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Kiss J. László: A "külpolitika vége?", avagy a kül- és biztonságpolitika új modellje
A „külpolitika vége?", avagy a kül- és biztonságpolitika új modellje hatalmának. Mindazonáltal a terroristaellenes koalícióhoz való csatlakozással a nem demokratikus országok önmagukban nem válnak demokratikussá, s magatartásukban sokkal inkább az érdekpolitika, mint az értékközösség motívumai uralkodnak.04 A „globális koalíció" hatásai más kérdésekre is kiterjednek. Az Afganisztánnal szomszédos országok geostratégiai súlya felértékelődött. Az Egyesült Államok az indiai-pakisztáni regionális nukleáris verseny miatt elrendelt szankcióit mind a két ország esetében megszüntette. Oroszország a kialakult helyzetet ügyesen használta fel a csecsenföldi háborúnak mint terroristaellenes fellépésnek az elfogadtatásához: a korábban kritikus nyugati hatalmak újraértékelték ez ügyben az álláspontjukat. A globális terroristaellenes koalíció hozzájárult az amerikai-kínai kapcsolatok javulásához, amelyben nem kis szerepet játszottak Kínának saját belső kisebbségi problémái. Putyinnak a globális koalícióhoz való közeledésében nem csupán az érdekek, hanem az értékközösségnek azok a szempontjai is felmerültek, melyek a NATO további, inkább politikai, mint katonai fejlődése tekintetében vethetnek fel újabb kérdéseket. A globális terrorizmus veszélye ugyanakkor erősítheti a transzatlanti együttműködést, gyengítheti a hidegháború utáni évtized amerikai unilateralizmusának gyakorlatát, s ezzel erősítheti az Egyesült Államok érdekeltségét a nemzetközi szervezetekben folyó együttműködés iránt. A terrorista kihívás hatására már ma is érezhető az európai integrációs politika „felgyorsulása", a második és harmadik „pilléres" politikák, tehát a közös kül- és biztonságpolitika, valamint bel- és igazságügyi együttműködés területén. Ezek a folyamatok a szabadság, biztonság és igazságosság övezeteinek a megteremtését, s ezzel a második és harmadik „pillérek" egymáshoz való közelítését, az európai gyorsreagálású erők felállításának meggyorsítását célozzák. Az így kialakult, globális léptékű, „egy kérdés koalíció" dinamizálhatja a meglévő szövetségi rendszerek és azok külső kapcsolatait és belső fejlődését, az államközi kapcsolatokat, s a globális, regionális és nemzeti összetevőket magában foglaló „globális kormányzás" esélyeit, jóllehet ennek a fejlődésnek a hosszú távú hatásai ma még aligha ítélhetőek meg. Elképzelhető, hogy az inkább érdek- mint értékközösség a gazdasági, kulturális-vallási, esetleges geopolitikai törésvonalak mentén felbomlik. Az optimistának mondható forgatókönyv szerint a globális kockázatok, az egész emberiséget fenyegető veszély tudatában - függetlenül az etnikai, vallási, nemzeti hovatartozástól, földrajzi elhelyezkedéstől - a már eddig is létező „akaratlan közösség" a globális koalíció keretei között „tudatos közösséggé" alakul át,55 amely tartósan képes lehet a közös cselekvés megvalósítására. Ezt fokozhatja annak a veszélynek a tudata, hogy a terroristák igazi csapásmérő képességekhez, így nukleáris fegyverekhez juthatnak, s ezzel a terrorizmus tartós és még veszélyesebb fenyegetését jelent. Ez veszély további ösztönzést adhat a nonproliferációs rezsim továbbfejlesztésére, a polgárháború által fenyegetett rendszerekben a nukleáris berendezések, illetve fegyverek fokozott védelmének a biztosítására. 2002. tavasz 27
