Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Nagy Péter: Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság?
Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság? A) A posztmodern diplomácia főbb jellemzői Az alábbiakban a korábban bevezetett szerkezetben mutatjuk be a posztmodern diplomáciának az információs-kommunikációs forradalom által leginkább érintett területein bekövetkezett változásokat. AJ. Struktúra A virtuális diplomácia fontos mozgató rugója azoknak a szereplőknek a felemelkedése, melyek közvetlenül érintettek az információs és kommunikációs technológia intenzív és hatékony alkalmazásában a nemzetközi és a globális problémák megoldási folyamatának befolyásolásában. A nemzetközi kormányzati és a nem kormányzati szervezetek, illetve a transznacionális vállalatok, a magánszemélyek a külügyminisztériumok és a diplomácia tradicionális kommunikációs csatornáin kívül állnak egymással közvetlen kapcsolatban. Ezenkívül a regionáüs, a nemzetek feletti (transznacionális), valamint a nemzetek alatti (szubnacionális) szereplők nemzetközi ügyekben szintén közvetlenül lépnek kapcsolatba egymással, nem a nemzeti kormányokon keresztül. Ennek következményeképpen a kialakulóban lévő új világrenden belüli viszonyok sokkal komplexebbé válnak, az egyértelmű határok és érdekek által meghatározott, feloszthatatlan „állam-atomok" közötti egyszerű, rugalmas összeütközésekre vonatkozó információk már nem elegendők a megalapozott helyzetértékelések és előrejelzések kidolgozásához. A világrend szereplőinek jellemzéséhez álljon itt néhány fontosabb adat. Miközben a világon kevesebb mint 200 állam (kormány) létezik, megközelítőleg: 38 500 transznacionális társaság működik, amelyek több mint 250 000 külföldi leányvállalatot irányítanak; 10 000, egy országon belül működő nem kormányzati szervezet fejt ki komoly nemzetközi aktivitást; 300 kormányközi szervezet - globális: ENSZ, WTO, UNESCO; regionális: NATO, Európai Unió, Amerikai Államok Szervezete, ASEAN - létezik; és 4700 nemzetközi nem kormányzati szervezet törekszik az államok politikáját befolyásolni. Vajon állandónak tekinthetjük-e az államok számát? A nemzeti függetlenségi mozgalmak önkormányzásra és államiságra törekszenek, elvi motívumuk elsősorban a szuverén állammá válás. A megbukott államok szétesése és a nemzetközi közösség új tagjainak létrejötte az elmúlt évtizedben magyarázatot ad az ENSZ tagállamai számának növekedésére: 1991-ben 166, 2000-ben pedig már 189 állam volt az ENSZ tagja. Ha az egységüket megőrizni nem képes államok önálló államokra esnek szét, akkor az ENSZ-nek elvileg akár 400-500 tagja is lehet a XXI. században. Egyes becslések alapján a független államok száma a globális rendszerben a 2000. évi 207-ről 2025-re akár 800 fölé is emelkedhet.60 Más teoretikusok viszont kitartanak azon véleményük mellett, hogy a nemzetállamok térvesztése következik be a XXI. Században,61 és a szubrégiók - például Elzász-Lotaringia, Wales -, valamint a „világvárosok" (London, New York, 2002. tavasz 91
