Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)

2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Nagy Péter: Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság?

Nagy Péter átláthatóság, valamint a nyüt politikai folyamatok iránti kielégíthetetlen igényt, illetve nyitott teret a globális színtéren érdekelt új szereplők tevékenységéhez. Végül pedig, a harmadik, hasonló léptékű változás az információs forradalom elmélyülésében érhető'tetten: a globális összekapcsolódás a világrend új szerkezetét és rendjét hozza létre; az infor­máció, a tudás mindinkább a hatalom alapfeltételévé válik a nemzetközi szereplők szá­mára; új típusú konfliktusokkal kell megbirkózni.54 Az információs technológiák mo­dern eszközei új szervezeti egységek, technológiai folyamatok bevezetését teszik szük­ségessé; módosítják az uralkodó hierarchikus viszonyokat, ezáltal sajátos innovációs szerepet játszanak mind a politikai, mind a gazdasági területeken zajló forradalmak ösztönzésében.55 Következésképpen, az államok hatalmát, befolyását, presztízsét egy­re inkább csak a kritikus tényező szintjére emelkedett információ és tudás biztosíthat­ja a nemzetközi színtéren.56 A diplomácia newtoni modelljétol a kvantummechanikai modellig A nemzetközi kapcsolatok lineáris newtoni modellje az információs korban már nem alkalmazható, ebben a modellben ugyanis az államok viselkedését determinisztikus, megismerhető „törvények" szabályozzák, a rendszer interakciói rendkívül pontosan prognosztizálhatók. Mivel a nemzetközi rendszer működési elvét és szabályait „az egymással »ütköző«, de egymást át nem ható, szuverén, »kemény« héjú biliárdgolyó- államok világa határozza meg",57 a rendszer alapját képező „fizika" általános törvény- szerűségeinek ismeretében a politikai, gazdasági és katonai erők vektoriális összege egyszerűen kiszámítható. Ez a mechanisztikus rendszer relatíve statikus és természet­től fogva stabil volt: ha zavar következett be, a rendet helyreállító erők megfelelő egyensúlya visszatérítette az előző egyensúlyi - a jól ismert status quo ante - állapotba. A hidegháború utáni világrend leginkább kvantummechanikai modellként írható le, amelynek legfőbb jellemzői a sztochasztikus folyamatok, a nagyfokú bizonytalanság, a kockázatok, a dina­mikus és komplex viselkedés58; az absztrakt, megfoghatatlan erők (az információk, a tudás és a meggyőzés) fizikai változásokat idéznek elő magában a rendszerben.59 A sztochasztikus folyamatok és a bizonytalanság mellett a posztvesztfáliai (nemzetál­lami), a preközépkori (városállami) és a középkori transznacionális (Német-római Biro­dalom) szereplőkhöz hasonlítható egységek kombinációja létezik egymáshoz kölcsönö­sen kapcsolódó rendszerekként. Az állampolgári lojalitás a cybertérben finoman elmoz­dul és pluralizálódik, az egyének - egyfajta „cyberfeudalizmus" keretei között - növekvő mértékben lojálisak a nem állami szereplőkhöz, anélkül, hogy figyelemmel lennének ar­ra, hogy ezek a lojalitások konfliktusban állhatnak az artikulált nemzeti érdekkel vagy politikával (ennek egy példája a transznacionális környezetvédelem). Mindezen változá­sok következményeként a diplomácia fókuszának is meg kell változnia, a diplomácia tartal­ma nem eshet egybe a külügyek tradicionálisan értelmezett tartalmával. A külpolitika a jelenkorban már egyidejűleg bel- és külpolitika, azaz globális politika. 90 Külügyi Szemle

Next

/
Thumbnails
Contents