Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 4. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Füsti Molnár Zsuzsa: Audrey Kurth Cronin: A szuverenitás átértékelése: a terrorizmus korának amerikai stratégiája
Audrey Kurth Cronin: A szuverenitás átértékelése: a terrorizmus korának amerikai stratégiája (Rethinking Sovereignty: American Strategy in the Age of Terrorism. Survival, 2002. No. 2., Vol. 44. 119-139. o.) szerző, aki a politikai erőszak és a terrorizmus témakörében oktat a georgetown-i egyetemen, cikkében átfogó definíciót ad a terrorizmusról, majd arra is megpróbál választ adni, hogy a hatalmi politika hagyományos eszközeivel miért nem vehető fel ellene sikeresen a harc. A XX. század két nagy, rendszerszintű ideológiai kihívása, amely milliók életét követelte, hatalmas anyagi veszteségeket hozott és számtalan elveszített lehetőséget jelentett, a fasizmus és a kommunizmus volt. Az ellenük folytatott harcot azonban még meg lehetett vívni a szokásos geopolitikai keretek között, ahol könnyen felmérhetők voltak a nemzeti érdekek és a katonai erőviszonyok. Napjainkat azonban egy egészen más, újfajta fenyegetés jellemzi: a terrorizmus fenyegetése. A terrorizmushoz való folyamodás magában foglalja a szuverenitás fogalmának és magának az államrendszer struktúrájának a delegitimálására tett kísérletet. Az állam szuverenitásának központi elemei a terület és a lakosság fölötti ellenőrzés valamint az erő alkalmazása. A terrorizmus ezen elemek mindegyikét aláássa, különösen az államnak az erő alkalmazása fölötti monopóliumát. Ez a monopólium már az államok fennállása óta veszélyben van, és fokozatos aláaknázása nem új jelenség: a globalizáció, a drog kartellek, a multinacionális vállalatok és a civil szervezetek az államokon kívül álló, egyre nagyobb jelentőségre szert tevő tényezők. A terrorizmus egyik legnyugtalanítóbb vonását azonban mégis az ideológiai hév és a technikai eszközök összekapcsolódása jelenti, amely hatalmas veszély a civil lakosság tömegei számára. Ezen kívül a XX. század végén a terrorizmus közvetlen állami támogatása helyébe kevésbé körülhatárolható csoportok lépnek, amelyek gyakran hozzáférnek ugyan állami forrásokhoz, ők maguk azonban egyre kevésbé állnak az állam ellenőrzése alatt, ami szintén ijesztő fejlemény. Az államok nyilvánvalóan nem teljesen védtelenek, ám az egyre inkább globalizálódó nemzetközi környezetben az ilyen fenyegetésekre adott hagyományos államközpontú reakciók már nem hatékonyak, sőt gyakran az ellentétes hatást eredményezik. A terrorizmus a mérföldkövet jelentő politikai események nyomán bukkan fel újra és újra, ilyen módon ciklikus jellegű. A XX. században például a terrorizmus nagy hullámai a második világháborút követő dekolonizációval, valamint a vietnami háborút és az öbölháborút követő időszakkal estek egybe. A terrorizmus fogalmát nehéz definiálni. Az évszázadok során maga a terminus is fejlődésen ment keresztül. Érdemes például megjegyeznünk, hogy a modem korban használatos „terrorizmus" szó a francia forradalom idejéből származik, és eredetileg pozitív jelentést takart, azokra a módszerekre utal2002. tél 203
