Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 4. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Füsti Molnár Zsuzsa: Audrey Kurth Cronin: A szuverenitás átértékelése: a terrorizmus korának amerikai stratégiája
Folyóiratszemle va, amelyekkel a születőiéiben lévő forradalmi állam megszilárdította hatalmát, és rendet teremtett. A fogalom azóta több fejlődési szakaszon is átment, többféle jelentést nyerve, ám jelenlegi formájában egyértelműen negatív értelmet hordoz. A terrorizmus minimum három fontos elemet tartalmaz: a félelemkeltést, az erőszak látszólag véletlenszerű alkalmazását és az ártatlan emberek megtámadását. Vajon igazolható-e valaha is a terroristatámadás? A kérdésre adott válasz húzza meg a fő választó vonalat azok között, akik a terrorizmust magával a támadás aktusával azonosítják és a politikai célt másodlagosnak vagy irrelevánsnak tekintik, valamint azok között, akik a terrorizmus alatt a cselekmény hosszú távú következményeit értik, és a mögötte rejlő politikai motivációknak nagy jelentőséget tulajdonítanak. Ez utóbbiak szerint ráadásul a terrorizmus áldozatai gyakran egyáltalán nem is ártatlanok, mivel közvetve vagy közvetlenül azt a rendszert támogatják, amely ellen a terrorizmus fellép. A legtöbb tudományos elemzés a terrorizmust magával az aktussal azonosítja, és a célokat, amelyek elérésére az erőszak irányul, lényegtelennek tekinti, megszüntetve ezzel azt a morális bizonytalanságot, amely a másik megközelítésben fellelhető, és amelyben végül is „a cél szentesíti az eszközt". Arra a kérdésre, hogy a terrorizmus miért jelent egyre nagyobb veszélyt, a terrorizmus fajtáinak az elemzésével lehet a leginkább választ kapni. A szerző alapvetően négy kategóriát különböztet meg: a baloldali terrorizmust, a jobboldali terrorizmust, az etno-nacionalista/szeparatista terrorizmust és a vallásos terrorizmust. Mind a négy típusnak megvolt a maga prominens időszaka a XX. század során: a baloldali terrorizmus a kommunista mozgalommal fonódott össze, a jobboldali terrorizmust a fasizmus eszméi táplálták, az etno-nacionalista/szeparatista terrorizmus pedig a második világháború utáni dekolonizációs hullámot kísérte. Amint látható, a terrorizmus fajtái a XX. század fő politikai eszméit követték; a negyedik kategória, a vallásos terrorizmus esetében ez már nehezebben követhető nyomon, és a terrorizmusnak ez a válfaja precedens nélküli veszélyeket tartogathat a XXI. század számára. A „szent" vagy vallásos terrorizmus története egészen az i. sz. I. századig nyúlik vissza, a zsidó zelóták mozgalmáig. Napjainkban a vallásos terrorizmus a politikai motivációk és az ideológiai lelkesedés nagyon veszélyes elegyét alkotja, amely változó és kevésbé racionális célokat követ, és az utóbbi években több áldozatot követelt, mint a terrorizmus többi fajtája. A terrorizmussal foglalkozó szakemberek már évek óta figyelmeztetnek a vallásos terrorizmus fokozódó veszélyére. A Világkereskedelmi Központ elleni első bombamerénylet 1993-ban, valamint a tokiói metróban elkövetett mészárlás 1995-ben is ezt a fenyegetést igazolják. Az Irakban és a volt Szovjetunióban folyó biológiai és vegyi fegyverkezési programok, valamint a Szovjetunió felbomlása után az ezekhez való nagyobb hozzáférhetőség teljes joggal megalapozta azt a félelmet, hogy a vallásos terrorizmus a maga nyitott céljaival, valamint az egyre könnyebben elérhető és egyre pusz- títóbb eszközeivel eddig példa nélkül álló rombolásokat fog végbevinni. Ehhez még az is hozzáadódik, hogy a hívőket a többi embertől élesen megkülönböztető vallásos szer204 Külügyi Szemle
