Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 4. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Joób Kristóf: A németek menekülése keletről. Összegyűjtött cikkek és tanulmányok a németek második világháború utáni kitelepítéséről
Folyóiratszemle A németek menekülése keletről. Összegyűjtött cikkek és tanulmányok a németek második világháború utáni kitelepítéséről (Die Flucht der Deutschen, Spiegel Special, 2002/2.) A Spiegel német hetilap különszáma szemtanúk, történészek, publicisták és diplomaták közreműködésével átfogó képet nyújt a német etnikum szinte maradéktalan eltűnéséről Kelet- és Kelet-Közép-Európából. A több milliónyi német menekült már a kezdetektől fogva különböző szervezetekbe tömörült, az NSZK-ban pedig még „A Hazájukból Elűzöttek és Jogfosztottak Blokkja (Block der Heimatvertriebenen und Entrechteten)" néven parlamenti pártot is alakítottak, ami aztán viszonylag rövid idő alatt elvesztette kezdeti magas támogatottságát. Az egyes érdekvédelmi szervezetek eleinte radikális és illuzórikus célokat tűztek maguk elé, melyek lényege az „1937-es ha tárok"-hoz való visszatérés volt. Emiatt az űj német társadalom jelentős része elhatárolódott tőlük, vagy nem törődött velük, a politikai pártok közül pedig csak a jobboldaliak voltak hajlandóak formális kapcsolatot fenntartani velük, és sok német szemében mind a mai napig szélsőséges, fasisztoid szervezeteknek számítanak. A baloldal számára a balkáni háborúk során vált nyilvánvalóvá, hogy az etnikai tisztogatás, a tömeges kitelepítés még mindig nem csak az európai múlt részét képezi, hanem a jelenét is. A menekülő és szenvedő üldözöttek látványának hatására felszínre tört a több mint ötven év óta elnyomott trauma emléke, és baloldali politikusok is óhatatlanul párhuzamot vontak a Koszovóból menekülő albánok és mondjuk az 1945-ben Kelet-Po- roszországból elűzött több millió német között. A téma már nem tabu többé, a vele kapcsolatos kérdések felvetése (persze még mindig erős megszorításokkal) immár politikailag szalonképesnek számít. Az érdeklődés pedig nagyon nagy, és nemcsak a kitelepítést személyesen átélők körében, hanem a már az új Németország(ok)ban született gyermekeiknél is. Az első világháborút nem követték jelentősebb német népmozgások, legfeljebb a Baltikumban elő német nemesség (a balti bárók) és polgári lakosság egy része hagyta el szülőföldjét, de ez is inkább a szovjet forradalom és az ő addigi társadalmi helyze192 Külügyi Szemle
