Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Fejérdy Gergely: Robert Schuman Európája
Könyvekről vallott tervéhez. Érdekes, hogy maga Robert Schuman elhamarkodott, túl korai lépésnek tartotta az Európai Védelmi Közösség gondolatát. Ez azonban nem jelentette azt, hogy mint politikus elvetette volna ezt a tervet, és nem állt volna ki mellette, csak azt, hogy ő sokkal nagyobb összefüggésekben egy teljesebb európai egység keretei között, hosszú távon látta azt megvalósíthatónak. Mint ahogy a levelezéséből is kiderül, számára az EVK körüli viták csak azt erősítették meg, hogy kezdeményezését valódi politikai közösségé kell fejleszteni, ugyanakkor tisztában volt azzal, hogy ez csak nagyon megfontoltan lehetséges. Robert Schuman csak a közös keresztény civilizáción, közös elhatározáson, „egyedi, de már kibékült nemzeti történelmeken" alapuló új demokratikus Európát tartotta életképesnek. A szerzők leszögezik, hogy annak ellenére, hogy kortársai és számos történész is fö- deralistának, tartották, tartják Robert Schumant, a szó eredeti értelmében ő nem volt valójában az. Természetesen mindent megtett az egyre mélyebb, átfogóbb együttműködés érdekében, ugyanakkor nem tartozott azok közé, akik a határok és a nemzetfogalom teljes eltörléséről és egy mindent egységesítő szuperhatalom létrehozásáról álmodtak. Európa Atyja az európai egységet teljesen új, a történelemben eddig még nem létező formációként képzelte el. Számára a végső cél egy olyan egységes Európa, amely államegyüttes; mint ahogyan a hangszerek egy nagy zenekari koncerten meg tudják szólaltatni a nagy művet. Robert Schuman, minden későbbi állítással szemben, komoly szerepet tulajdonított ezen új európai formációnak a létráhozásában az Egyesült Államok támogatásának, ugyanakkor elfogadhatatlannak tartott egy közvetve washingtoni vezetés alatt álló új Európát. Számára az öreg kontinens újszerű összefogásának megvalósítása túlmutatott a két hidegháborús nagyhatalom szembenállásán alapuló politikai konstellációkon. Már az Európa Tanács megalakulásával kapcsolatban megjegyezte, hogy amint a külső nyomásra, kényszeren alapuló kommunista rezsimek megszűnnek a kelet- közép-európai térségben, az ott lévő országoknak lehetőséget kell adni, hogy bekapcsolódjanak az európai integrációs folyamatba. Számtalan nemzetközi politikai kérdésben hasonlóan előre gondolkodva olyan kijelentéseket tett, amelyeket a korabeli politikusok nagy része elképzelhetetlennek tartott. Többek között teljesen tisztában volt azzal, hogy a német újraegyesítés be fog következni. Sőt, kifejezetten fontosnak is tartotta ezt, de természetesen megfelelő feltételek között. Hasonlóan a Hatok Európájának bővülését is biztosnak látta már a róla elnevezett terv ratifikálásakor. Annak ellenére, hogy 1953-tól folyamatosan a háttérbe szorult Robert Schuman látványos szerepe az európai integrációs folyamtok irányításában, gondolatai, elképzelései, koncepciója továbbra is mély hatást gyakoroltak, mind Párizs Európa-politikájára, mind pedig magára a kontinensen elindult egyesülési folyamatra. A hatvanas és a hetvenes években tisztán nyomon követhető a schumani elvek továbbélése, amelyek az általános értékeken túl pontosan meghatározzák azokat az egyedieket is, amelyek 7 90 Külügyi Szemle
