Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Gazdag Levente: Heiner Timmermann (szerk.): Eine Verfassung für die Europäische Union
Könyvekről Ez ugyanolyan kompromisszumos folyamatnak ígérkezik, mint amilyen maga az egész integráció is. Igaz, hogy a német-francia-brit tengely általában meghatározó az integrációs folyamatban, de az alkotmányozás a jelentősége miatt teljes körű konszenzust fog igényelni. Egészen másként néz ki az európai alkotmányról folyó vita a világpolitika nem európai szereplőinek szemszögéből. Ezt tartalmazza a könyv negyedik fejezete. A japán Hiroaki Kobayashi azzal kezdi tanulmányát, hogy az EU az USA egyetlen lehetséges gazdasági és politikai ellensúlya. Önmagában egy szuperhatalom nem tud tartós békét garantálni, ráadásul az USA a kétpólusú világot követő érában mind gyakrabban nyúl külpolitikájában unilaterális eszközökhöz (környezetvédelem, ENSZ, extraterritoriális hatalmi törekvés, mindenféle ellenőrzés elutasítása ami az USA-t ellenőrizné, önkontroll hiánya stb.), s e tényezők összességükben az unió világpolitikai felelősségnövekedése felé mutatnak. Az alkotmányról szólva a japán szerző átveszi a német alkotmánybíróság, illetve az EuB jogértelmezését, vagyis, hogy az EU-alkotmány de facto már létezik. Lényeges tartja azonban, hogy az alkotmányfogalom nem statikusan, államokhoz kötve, hanem dinamikusan értelmezendő: az alkotmány ezáltal a legitim szupranacionális hatalom konstituálási folyamata. így elkerülhető a parttalannak tűnő alkotmányelméleti vita is. Itt is felvetődik a kérdés, hogy miből állna az európai alkotmány - alapjogi katalógus, intézményrendszer és kompetenciamegosztások. Természetesen az egyes tagállamok véleményei eltérnek, de mindenki több demokráciát szeretne és senki nem akar egy „szuperállamot". Végül, Kobayashi feltesz néhány izgalmas kérdést: hol van az EU, illetve Európa határa? Vajon az unió Törökországot Európa részének tekinti-e? Ha felvennék Törökországot, nem veszik-e el az unió nyugati-keresztény értékközösség jellege? Tárgyalna-e az unió a volt szovjet iszlám államokkal is? Aztán miként fog viszonyulni az ázsiai utódállamokhoz, ha azok deklarálják és betartják az unió alapértékeit? Az unió legnagyobb politikai és gazdasági partnerét képviselő Günther Burghardt USA-nagykövet szerint az „EU sokat tanulhatna az USA-tól", már ami az alkotmányos tapasztalatokat illeti. Minden különbözőség ellenére lényeges megismerni az alkotmányos kérdésekre korábban adott amerikai válaszokat. E kérdések között olyanok szerepelnek, mint például a képviseleti rendszer, amellyel kapcsolatban elmondható, hogy a nagyobb államoknak csak rövid távon veszteség, ha a kisebb tagoknak aránylag erősebb jogosítványaik vannak. Aztán a kompetenciák elhatárolásakor a törvényhozó hatalomnak kell a legkomolyabb szerepet juttatni (bár megjegyzi azt is, hogy csak egy flexibilis alkotmány képes hosszú ideig fennmaradni). A kompromisszumoknak az USA-ban hagyományosan nagy szerepe van, ezt ajánlják Európának az alkotmányra magára is, jelezve, hogy meg lehet találni a középutat az elmélet és a pragmatizmus között. Amerikai nézőpontból nagy jelentősége van a határoknak, ezt az USA annak 186 Külügyi Szemle
