Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Gazdag Levente: Heiner Timmermann (szerk.): Eine Verfassung für die Europäische Union
Heiner Timmennann: Eine Verfassung für die Europaeische Union idején nem határozta meg előre, s éppen így beláthatatlan, mekkora földrajzi kiterjedésű lehet az EU a jövőben. Végül a nagykövet az európai alkotmányozó szakemberek figyelmébe ajánlotta, hogy az USA alkotmányának nagyon lényeges részei az alapjogokat tárgyaló rendelkezések. Külön kitért az európai integráció amerikai percepciójára is. Szerinte az átlag amerikaiaknak nincs pontos képük sem az EU valós helyzetéről, sem annak a transzatlanti kapcsolatokra való hatásáról. A hivatalos álláspont természetesen az integráció minden téren való támogatása, ahogy a Marshall segély idejétől ez a gyakorlatban is megvalósult. De tovább élnek azok a vélemények is, amelyek szerint az unió alapvetően az USA érdekeinek veszélyeztetését jelenti. Különösen a közös kül- és biztonságpolitika formulái jelennek meg fenyegetésként az amerikaiak tudatában. Az eddigiek folyamán ugyan minden vita dacára a stratégiai kérdésekben mindig sikerült közös nevezőre jutni, Európának azonban tisztában kell lennie azzal, hogy az USA tart attól, hogy az Európai Unió is konkurenciát jelenthessen számára a globális harctéren. Külön színfoltot jelent a kötetben a svájci Erich Schmid anyaga. Szerinte Svájcból nézve az alkotmányos vita egyidős az integrációval, de ez rendjén lévő dolog. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy az integrációs alkotmányozási folyamat kezdete egy alkotmányszerződéssel kialakított föderáció, a vége egy erősen centralizált szövetségi állam lehet. Ennek nincsen alternatívája, s egy „szuperállam" létrejöttének lehetősége kizárható. Ami Svájcot illeti, ott semmilyen vita nem folyik az uniós alkotmányozásról, aminek a hagyományos svájci, Európáról alkotott felfogás az oka. Gyakorlati jelentősége a kérdésnek ugyanis nincs, s a szerző szerint legkorábban kb. 30 év múlva lépne be Svájc az unióba. A könyv utolsó fejezetét a szerkesztő az unión belüli intézményekből származó nézeteknek szenteli. Werner Langen az Európa Parlament, Klaus Pöhle pedig a bizottság részéről tekintette át az alkotmányozás ügyét. A két uniós főhivatalnok egyetértett abban, hogy szükség van egy olyan alapdokumentumra, amely a „polgárok Európájának" jogi kereteket nyújt mind a kompetenciák elhatárolásában, mind az alapvető keretek meghatározásában (szervezeti, eljárási, alapértékek, alapvető jogok), mind pedig a legitim hatalom és annak ellenőrizhetősége tekintetében. A H. Timmermann szerkesztésében megjelent kötet nem tartozik a könnyű olvasmányok közé. Nemcsak az Európai Unió jogi kérdéseinek bonyolultsága okán, hanem amiatt sem, hogy tucatnyi szerző egymást sokszorosan átfedő s politikai érdekekkel terhelt argumentációit kell áttekinteni. De ha arra gondolunk, hogy a laekeni csúcstalálkozón az EU mintegy félszáz kérdésben fogalmazta meg a konvent előtt álló vitatémákat, akkor a kötetet bízvást lehet ajánlani mindazoknak, akik érdeklődnek „Európa jövője" iránt. Gazdag Levente 2002. tél 187
