Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Nagy Péter: Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság?
Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság? máciai aspektusaira, valamint a nemzetállamokra mint a világpolitika főszereplőire. A biztonságpolitika középpontba állítása súlyosan korlátozza az államközi kapcsolatok elmélyítésének lehetőségeit, és anakronisztikussá teszi a globális viszonyok realista modelljét. Paradigmájuk középpontjában ezért az a probléma áll, hogy az anarchia körülményei között a decentralizált rendszerben hogyan lehetséges együttműködést kezdeményezni és tartósan fenntartani az államok között. A neoliberalizmus a „biztonság" fogalmának biztonságpolitikai és geopolitikai tartalmát a gazdagság és jólét problémáival egészíti ki, és egyenértékűnek tekinti az előbbiekkel. Következésképpen az intézményesítésre, azaz nemzetközi rezsimek kialakítására törekszik, ami mérséklő stratégiaként hat egy kvázi-anarchikus rendszerben. Alapvetően fontos, hogy a neoliberalizmus képviselői az államok szándékainak tulajdonítanak kiemelkedő jelentőséget, szemben a neorealistákkal, akik az államok fizikai teljesítőképességét helyezik előtérbe. Ezt a különbséget azért fontos hangsúlyozni, mert információelemzési szempontból más módszereket kell alkalmazni a szóban forgó ország politikai döntéshozói (esetleg ki sem mondott) szándékainak feltárására, mint gazdasági, védelmi erejének jellemzésére. Bár ez a teória is az államot tekinti a társadalom legitim képviselőjének, elismeri a transz- és szubnacionális szereplők (NGO-k, transz- és multinacionális társaságok, nemzetközi szervezetek, vallási, etnikai és más csoportok, politikai pártok, személyek) befolyásának növekedését, a középpontba azonban főként a multinacionális társaságokat és az államok képviselőiből álló nemzetközi szervezeteket helyezi; az NGO-k által képviselt globális civil társadalom növekedését és befolyását nem építi be az elméletbe. Végül, bár előtérbe helyezi a hálózati szerveződési formákat, inkább a felülről lefelé, mintsem az alulról felfelé történő megközelítésmód jellemzi. Az információs forradalom kihívásaira a neoliberalizmus egyik vezető teoretikusa kidolgozta a „digitális erő", a „lágy" (szoft) hatalom fogalmát,37 amely szembeszáll a realizmus nyers anyagi erőt hangsúlyozó elvével, és az információmegosztás értékét helyezi előtérbe. A „dititális erő" fogalmára az alábbiakban még visszatérünk. Joseph Nye és Robert Keohane részletesen kifejtette a „komplex interdependencia" lényegét,38 és rámutatott, hogy az államközpontú hatalmi egyensúly paradigmája képtelen megragadni a nemzetközi kapcsolatok komplexitását, és különösen azzal torzítja el a valóságot, hogy figyelmen kívül hagyja azokat az intézményeket, folyamatokat, szabályokat és normákat, melyek lényegében a kormányzás (governance) eszközei egy formálisan anarchikus környezetben.39 A globális interdependencia teoretikusai által két évtizeddel ezelőtt beharangozott trendek jelenleg is folytatódnak: módosul a nemzetközi rend hierarchiája40; a transznacionális gazdasági és kommunikációs kapcsolatok növekedése töretlen; a multilaterális diplomácia szerepe növekszik.41 Bár az interdependencia előmozdítja az államközpontú globális rezsimek kialakítását sajátos problémák szabályozása és megoldása érdekében, a cél azonban nem újabb 2002. tavasz 83