Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Nagy Péter: Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság?
Nagy Péter transznacionális bürokratikus hierarchikus struktúrák létrehozása, hanem a rezsimek beágyazása a transznacionális hálózatokba, ugyanis: „a nemzetközi szervezetek modellje feltételezi, hogy miután a hálózatok, normák és intézmények kialakítása megtörtént, komoly gondot okozna a megszüntetésük, illetve a drasztikus átrendezésük. Még a rendkívül nagy anyagi és pénzügyi erőforrásokkal rendelkező kormányok számára is nehézséget okozhat preferenciáik érvényesítése, ha a működő hálózatokban és intézményekben kialakult magatartási mintákkal kerülnek konfliktusba valamely globális vagy helyi jellegű probléma megoldása során."42 Végezetül, kritikusai szerint a globális interdependencia nem akadályozza meg a konfliktusokat, a világot meglehetősen nagy „turbulencia"43 jellemzi, és bár a realizmus elvein alapuló államvezetés sem feltétlenül hatékonyabb a konfliktusok megakadályozásában, a hatalom újbóli kiegyensúlyozása révén azonban mindenféleképpen képes helyreállítani a kibillent nemzetközi egyensúlyt. Következésképpen, minden alapvetően lényeges ügyben továbbra is az államok uralják a nemzetközi rendszert, a nemzetközi rezsimek pusztán ennek visszatükröződései.44 Bár a regionális integrációk fejlődése viszonylag töretlen, az Európai Unió bővítése, illetve az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Szerződés (NAFTA) sikerei nagymértékben meghatározzák majd a neoliberális institucionalizmus elméleti elveinek gyakorlati alkalmazhatóságát. Társadalmi konstruktivizmus Míg a realizmus és a liberalizmus az anyagi tényezőkre - a hatalomra, a biztonságra, a gazdasági interdependenciára, a kereskedelemre - összpontosítja a figyelmet, a konstruktivista megközelítésmód az eszmék hatását hangsúlyozza. A konstruktivisták az államok érdekeit és identitását45 specifikus történelmi folyamatok rendkívül képlékeny termékének tekintik.46 Nagy figyelmet szentelnek a társadalomban folyó diskurzusoknak, mivel azok érdekeket és meggyőződéseket tükröznek és formálnak, valamint megalapozzák az elfogadott magatartási normákat. Következésképpen a változások forrásainak, a helyzetértékelés elemeinek feltárása rendkívül jelentőségre tesz szert. A konstruktivisták szerint korunkban a régi normák megkérdőjeleződnek, az egykor világos határok leomlanak, az identitás kérdései egyre fontosabb szerepre tesznek szert. Ezért a hidegháború utáni nemzetközi rendszer központi problémája az, hogy miként fogalmazzák meg identitásukat47 és érdekeiket a különböző csoportok. Bár a hatalmat nem tekintik irrelevánsnak, a konstruktivista teoretikusok szerint igenis lényeges, hogy az európaiak elsősorban nemzeti vagy kontinentális fogalmakkal határozzák-e meg önmagukat; vajon Németországot és Japánt bátorítja-e múltjuk a sokkal aktívabb nemzetközi szerepvállalásra; az Egyesült Államok elfogadja-e a „globális csendőr" szerepét, vagy inkább lemond róla. Alexander Wendt szerint az anarchia realista koncepciója nem ad magyarázatot arra, hogy miért alakulnak ki konfliktusok az államok között.48 A valódi problémát - Wendt szerint - az anarchia értelmezése jelen84 Külügyi Szemle
