Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Erdei Annamária: Henry A. Kissinger: Diplomácia; Korszakváltás az amerikai külpolitikában? A 21. századi Amerika diplomáciai kérdései; Walter Isaacson: Kissinger - életrajz
Könyvekről kedelmi Övezet), amely tulajdonképpen a NAFTA kiterjesztése lenne az egész amerikai kontinensre. Az FTAA kereskedelmi tárgyalások már folyamatban vannak, a tervek szerint 2005-re zárulnak le. Az Egyesült Államok nem habozhat ezzel kapcsolatban, hiszen a NAFTA ellenpárjaként máris létrejött a Mercosur, és ezzel a szervezettel az Európai Unió szívesen együttműködne. Ezt kell az USA-nak megakadályoznia azzal, hogy életre hívja az FTAA-t, és esetleg az Európai Uniót is belevonva megpróbál létrehozni egy igazi euroatlanti szabadkereskedelmi integrációt. Ázsia nemzetközi rendje a XIX. századi Európára hasonlít, mondja Kissinger. Rivalizáló hatalmak élnek együtt, az integrációra nem sok esély van, és ez az Egyesült Államok érdekeinek teljesen megfelel. Az Egyesült Államok és Ázsia viszonyát Kissinger analógnak látja Európa és Nagy-Britannia mintegy négy évszázadig fennálló kapcsolatával. A legfőbb különbséget a multietnicitásban és az egységes egyensúly hiányában látja. Az Egyesült Államok ázsiai és európai biztonsági rendszere gyökeresen különbözik: Európa biztonságpolitikailag elkötelezett az Egyesült Államok felé, miután gyakorlatilag ez utóbbi garantálja - katonai jelenlétével is-biztonságát. Ázsiában az Egyesült Államok katonailag nincs olyan masszívan jelen, mint Európában, ebből kifolyólag az ázsiai államok a hidegháború alatt is szabadabban, függetlenebben alakították külpolitikájukat, mint az európaiak. Áz Egyesült Államok legfontosabb ázsiai szövetségese és Ázsia-politikájának alapja Japán. Diplomáciai tapasztalataira támaszkodva Kissinger alapos elemzést ad a japán tárgyalási módszerekről és az amerikai-japán kommunikáció nehézségeiről. Szemére hányja a mindenkori amerikai kormányzatnak, hogy az Ázsiát érintő döntésekre nem helyez akkora hangsúlyt, mint például az Európát érintőekre. „Nem véletlen, hogy a japán védelmi költségvetés egyenletesen kúszik felfelé, és ezzel a világon a második legnagyobb" - mondja.160 Japánt ezért szélesebb körű politikai kapcsolatokba kell bevonni, teszi hozzá. A japán-amerikai jó viszony letéteményese Kissinger meglátása szerint a kínai-amerikai jó viszony. Azt még nem lehet tudni, hogy a kínai modernizációs kísérlet igazi sikerekkel vagy összeomlással fog-e végződni, de bármelyik is következik be, Japán lépni fog, és nem fogja engedni, hogy ebben megakadályozzák. Japán szempontjából kardinális kérdés még Korea. Jelen pillanatban Eszak-Korea „haramiaállamként" veszélyt jelent Japánra nézve, Dél-Korea gazdasági felemelkedése miatt vetélytárs, amit fokozhat, ha a térségben gazdasági integráció alakul ki, amelynek Dél-Korea a motorját és talpkövét alkotja. Japán ragaszkodik az amerikai támaszpontok fenntartásához Dél-Koreában, mert felszámolásuk a Japánba telepített amerikai támaszpontok létjogosultságát kérdőjelezné meg. A két Korea egyesülése nem érdeke Japánnak, mert az egyesült Korea katonailag is veszélyt jelentene Tokió számára. Kissinger szerint az Egyesült Államoknak meg kellene szüntetni azt a gyakorlatot, hogy az atomfegyverek leszerelése fejében csúcstechnológiát ajánl fel Eszak-Koreának, mert ez vég nélküli zsaroláshoz vezet csupán. Kissinger óv attól, hogy az Egyesült Ál7 64 Külügyi Szemle
