Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Erdei Annamária: Henry A. Kissinger: Diplomácia; Korszakváltás az amerikai külpolitikában? A 21. századi Amerika diplomáciai kérdései; Walter Isaacson: Kissinger - életrajz
Könyvekről Isaacson elismeri, hogy a cég egy centet sem keresett, ugyanakkor hozzáteszi „abban az esetben, ha a Tienanmen téren lezajlott eseményekre az Egyesült Államok szelíden reagált volna, Kissinger biztatásának megfelelően, akkor jelentős mennyiségű pénzt keresett volna".128 A céggel kapcsolatos botrányszag ellenére kínai útját követően Bush meghívta Kissingert a Fehér Házba vacsorázni, hogy meghallgassa véleményét és tapasztalatait a kínai helyzettel kapcsolatosan. Kissinger népszerűségéről Isaacson azt írja, hogy még tizenöt évvel külügyminisz- terségét követően is töretlen maradt, „megelőzve bármely más világhíres személyt".129 Csillogó, látványos, partikkal és társadalmi eseményekkel, hírességek társaságában elköltött étkezésekkel és nyaralásokkal telezsúfolt életet élt. Ugyanabban a társaságban érezte jól magát, mint külügyminisztersége idején; médiasztárok, sztárriporterek és fő- szerkesztők, showmanek, színésznők, divatdiktátorok tették ki főként baráti körét. Az elismertségre törekvése és az a vágy, hogy ellenségeit és kritikusait meggyőzze, a népszerűsége ellenére végig a sajátja maradt. Isaacson, mint már említettem, úgy gondolja, hogy a politika alakulására igen nagy hatással van a személyiség. Ennek megfelelően az utolsó, harmincnegyedik fejezetet a politika és a személyiség kapcsolatának elemzésére szánja. Kissinger az 1990-es években ismét nagyobb lélegzetvételű műveket kezdett el írni. A Does America need a Foreign Policy ? Toward a Diplomacy for the 21th Century című mű 2001-ben jelent meg, és 2002 tavaszán már magyar fordításban is olvasható Korszakváltás az amerikai külpolitikában? A 21. századi Amerika diplomáciai kérdései130 címmel. A kötet megírását feltehetőleg nem kis mértékben a rivális, Zbigniew Brzezinski tollából 1997-ben The Grand Chessboard (magyarul A nagy sakktábla, Európa könyvkiadó, 1999) címmel megjelent, hasonló témájú kötet megjelenése inspirálhatta. Ez a kötet Kissinger többi művéhez képest rövid; mindössze 236 oldalas. Hét fejezetre tagolja mondanivalóját. Az elsőben az Egyesült Államok vezető szerepéről értekezik, a másodikban Európa, a harmadikban az amerikai kontinens, a negyedikben Ázsia, az ötödikben a Közel- Kelet és Afrika, a hatodikban a globalizáció kerül az Egyesült Államok viszonylatában górcső alá. A hetedik fejezetnek a „Béke és igazságosság" címet adta, ebben a fejezetben az amerikai hagyományról és a humanitárius intervenció dilemmáiról van szó. Ami az arányokat illeti, az euroatlanti és az ázsiai-amerikai kapcsolatokról szóló rész a leghosszabb, a Közel-Keletnek közel ugyanannyi oldal jut (ez nem véletlen; ezekhez a területekhez ért Kissinger a legjobban), a többi fejezet mintegy feleakkora, mint ezek. A kötetben vannak olyan részek, amiket nyilvánvalóan nem személyesen Kissinger írt, inkább csak átnézte a szöveget, és kiegészítette egy-két helyen. Ilyen a globalizációról szóló rész, amelyet Alan Stoga, a Kissinger Associates kiváló közgazdásza írhatott (a köszönetnyilvánítás részben úgy említi, mint aki „nélkülözhetetlen és hasznos kutatómunkát végzett" ezzel a fejezettel és Latin-Amerikával kapcsolatban). Kissinger egyébként igen tekintélyes stábbal dolgozott; hatan konkrét kutatómunkát végeztek 156 Külügyi Szemle
