Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Nagy Péter: Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság?
Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság? környezetvédelem irányába mozdulnak el. Mások a demokrácia terjedését, a nukleáris patthelyzetet vagy a nemzetközi normák átalakulását hangsúlyozzák. Ezzel szemben a radikális megközelítések képviselői megkérdőjelezik, hogy az állam egyáltalán a legfontosabb szereplője-e a világpolitikának, szerintük ugyanis a territoriálisán meghatározott államok vesztfáliai rendszerének abszolútumai mind megszűnőben vannak - az elektronikus tranzakciók átjárhatóvá tették az államhatárokat; az egyének és a támogatói csoportok olyan tapasztalatokra tesznek szert, melyekre az IKT nélkül még lehetőségük sem lenne; az államok hatalmi funkciói megváltoztak25 - és tulajdonképpen még fogalmakkal sem rendelkezünk ahhoz, hogy leírhassuk azokat az új erőket, melyek a jelenkori világpolitikát átalakítják. Számos kiemelkedő realista teoretikus - többek között Kenneth Waltz - elsődleges helyet biztosít az államnak a nemzetközi kapcsolatokban, és a nagyhatalmi versengés ismert modelljének a visszatérését jósolja. Robert Keohane és más institucionalisták hasonlóképpen az állam központi szerepét hangsúlyozzák. Melyik elméleti megközelítésmódot vegyük tehát alapul, amikor a diplomáciában zajló forradalmat kívánjuk elemezni? A nemzetközi rendszer jelenkori fejlődési tendenciáit akkor érthetjük meg mélyebben, ha a „mainstream" paradigmáinak főbb elméleti tételeit vesszük alapul, és azokra támaszkodva tárjuk fel a diplomáciai forradalom legfőbb mozgatórugóit.26 Realizmus/neorealizmus A politikai realizmus (hatalmi politika) különböző áramlatai Thuküdidész és Machiavelli óta rányomják bélyegüket a politikai döntéshozók és a diplomaták külügyi koncepcióira, valamint a teoretikusoknak a nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó reflexióira A realista elméletek27 szerint az államok diplomáciai tevékenységének középpontjában a nemzetbiztonság, a katonai erő, a hatalmi egyensúly megteremtésének és folyamatos fenntartásának a kérdései állnak, a külpolitikát az a meggyőződés vezérli, hogy „az államok közötti kapcsolatokat a nyers erő dönti el, és az erősebb győzedelmeskedik" 28 A klasszikus realizmus - ahogyan Richelieu bíboros, Metternich herceg és Bismarck kancellár a gyakorlatba bevezette - a raison d'etat29 elvén alapul, azaz a nemzeti érdekeknek (beleértve az állam cselekvési szabadságának maximalizálását) abszolút előnye van minden más érdekkel szemben.30 Az államok közötti szövetségek működése és az erőviszonyok kiegyensúlyozását szolgáló politikák szigorúan hatalmi számításokon alapulnak.33 Allamközpontú teória lévén azonban a realizmus csak vonakodva és szelektíven ismeri el a nem állami szereplőket.32 A realista elmélet elvei az alábbiakban foglalhatók össze: a világpolitika rendszerének az egyenrangú, szuverén nemzetállamok a főszereplői; a nemzetállamok osztatlan ellenőrzést gyakorolnak egy földrajzilag pontosan behatárolt terület és annak népessége fölött; a emberek lojalitásának határai megegyeznek a nemzetállamok határaival; a nemzetközi politika lényegében konfliktusos jellegű, a nemzetközi rendszer anarchiája33 a nemzetálla2002. tavasz 81
