Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Erdei Annamária: Henry A. Kissinger: Diplomácia; Korszakváltás az amerikai külpolitikában? A 21. századi Amerika diplomáciai kérdései; Walter Isaacson: Kissinger - életrajz
Könyvekről Kissinger összekapcsolás-elméletét sok támadás érte. Az elmélet lényege röviden az, hogy a fegyverzetkorlátozás és a gazdasági segítségnyújtás terén a szovjeteknek adandó engedményeket a regionális konfliktusok vagy az emberi jogok tiszteletben tartása terén tett engedményekhez köti az Egyesült Államok. A kritikusok azért támadták ezt az elméletet, mert szerintük a kereskedelem és a fegyverzetkorlátozás egyértelmű prioritást élvez minden mással szemben, egyik sem lehet alku tárgya.61 Az első ilyen összekapcsolási próbálkozás 1969-ben Vietnam és a fegyverzetkorlátozás viszonyában kívánt eredményeket elérni, sikertelenül. Kissingert talán a legtöbb kritika az 1969 márciusában kezdődött (és 1970 májusáig tartó) titkos kambodzsai bombázásokért érte. Kambodzsa ugyanis egészen addig semleges állam volt, amelynek a területére beszivárogtak észak-vietnami gerillák, és főhadiszállást rendeztek ott be. A Diplomáciában nem tér ki igazán a kambodzsai bombázások titkos mivoltára (hacsak nem annyiban, hogy megjegyzi „Le Dúc Tho soha nem említette a minden egyes alkalommal felsorolt »bűnlajstromunkon« a vietnamiak kambodzsai bázisainak »titkos« bombázását".62 - a titkost idézőjelbe téve). Szerinte Kambodzsa semlegességét már az észak-vietnamiak megsértették, amikor az USA erre reagált, erre a lépésre pedig feltétlenül szükség volt, mert az észak-vietnamiak és dél-vietnami gerilla szövetségeseik Kambodzsán keresztül kapták az utánpótlást. Azt a vádat, mely szerint az Egyesült Államok ezen lépése hozzájárult a kambodzsai véreskezű vörös khmer rezsim vérengzéseihez, felháborodottan utasítja vissza.63 Sőt, továbbmenve azt gondolja, hogy inkább a kritikusok miatt került sor a vérfürdő ilyen mértékére, mivel azok megakadályozták, hogy „Amerika tovább segítse a kambodzsai kormányt a vörös khmer támadásai ellen."64 Szerinte azért is volt legitim a bombázás, mert Kambodzsa akkori államfője, Szihanuk herceg nem ellenezte azt. Kissinger Isaacson szerint (nem hivatkozott helyen és időpontban) azt mondta, hogy azért kellett titokban tartani, „nehogy Szihanuk rivaldafénybe kerüljön, és így arra kényszerüljön, hogy nyíltan elítélje - vagy esetleg támogassa - az észak-vietnami bázisok ellen irányuló amerikai akciókat".65 A Nixon-doktrína66 (1969. július 25.) Isaacson szerint Kissinger és Nixon azon gondolatait tükrözte, amelyeket Vietnam kapcsán osztottak meg egymással.67 Kissinger ezzel ellentétben azt írja a Diplomáciában, hogy „...mindenki, köztük én is, a legnagyobb meglepetéssel hallottuk, amint Nixon bejelenti: Amerika milyen új feltételekkel hajlandó külföldi kötelezettségeket vállalni".68 Bármi is az igazság, elmondhatjuk, hogy a Diplomáciában Kissinger összességében nem kívánja a saját szerepét kiemelni. Kambodzsával kapcsolatban Kissinger a Diplomáciában mindvégig úgy beszél, mintha az kizárólag Nixon felelőssége lenne, holott ő ugyanúgy a bombázások mellett volt, és bár posztja szerint „csak" tanácsadó volt, a külügyminiszterénél is nagyobb befolyással rendelkezett. Nixont a Diplomáciában - mint már említettem - a titkosság miatt implicite kritizálja azzal, hogy megjegyzi, nem lehet egy demokráciában elnöki 146 Külügyi Szemle
