Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Erdei Annamária: Henry A. Kissinger: Diplomácia; Korszakváltás az amerikai külpolitikában? A 21. századi Amerika diplomáciai kérdései; Walter Isaacson: Kissinger - életrajz
Kissinger-életrajz, diplomácia és az amerikai külpolitika rendeletekkel háborút vívni, holott „Kissinger szinte megszállottja volt a hadművelet titkosságának".69 A titkosítás azt jelenti, hogy nemcsak a nagyközönség, vagyis leginkább a sajtó előtt tartották titokban a hadműveleteket, hanem a katonai felső vezetés egy része és a külügyminisztérium előtt is. A bombázásoknak annyi sikere volt, hogy az amerikai heti halálozási ráta 450-ről 250-re esett. Az 1970. májusában elkezdett szárazföldi hadműveletek sem vezettek igazán eredményre, vagyis nem sikerült kifüstölni a gerillákat. Isaacson említi, hogy Szihanuk herceg Kissingert és Nixont tette felelőssé a vörös khmerek megerősödéséért (végső soron a későbbi vérfürdőért), méghozzá azért, mert Lón Nőit (a herceg ellen elkövetett puccsot vezető egykori miniszterét) támogatták, aki nélkül „a vörös khmerek semmik lettek volna".70 Isaacson a vérfürdőért nem Kissingert és Nixont teszi felelősség, de Kambodzsa „lángba borításáért" igen.71 Isaacson önálló fejezetet szentel 1970 szeptemberének72, amikor egyszerre négy külpolitikai téma foglalkoztatta az elnököt és környezetét; a szovjetek Kubában tengeralattjáró-kikötő építésébe kezdtek, Chilében Allende nyerte meg a választásokat, Jordániában a PFSZ túszul ejtett négy nyugati repülőgépet, és harcot próbált provokálni a palesztinok és a jordániaiak között, és mindeközben folytatódtak a titkos tárgyalások a vietnamiakkal. Kubával kapcsolatban az volt a probléma, hogy Nixon szeretett volna még 1970-ben elmenni Moszkvába, a kubai kikötő feletti konfrontáció ezt azonban veszélybe sodorta. A kubai ügyben ennek ellenére viszonylag hamar eredményeket értek el, mint ahogy Izraelt is sikerült rávenni arra, hogy beavatkozzon Husszein jordá- niai király oldalán (aki mindenképpen el szerette volna kerülni, hogy a zsidó állam avatkozzon be; ő „csupán" amerikai segítséget kért abban az esetben, ha Irak vagy Szíria beavatkozna a PFSZ oldalán)73 Ami Allendét illeti, közvetlenül hatalomra kerülése után a CIA többször próbált puccsot szervezni ellene, sikertelenül. A SALT-tárgyalásoknak Isaacson szintén külön fejezetet szentel.74 A tárgyalások során Kissinger ismét a Vietnamból jól ismert „összekapcsolásos" technikát (valamint a titkos tárgyalásokat) használja, azaz az ABM-szerződésről75 való tárgyalás fejében az Egyesült Államok cserében a támadó rakéták korlátozásáról kívánt tárgyalni a Szovjetunióval. Kína és az Egyesült Államok közeledése igazából logikus lépés volt mindkét nagyhatalom számára, hiszen mindkettejüknek feszült viszonya volt a Szovjetunióval. Áz igazi újítás a Kína felé való nyitásban az amerikai idealizmus felől a realizmus irányába történő elmozdulás volt, valamint az, hogy az Egyesült Államoknak szakítania kellett a kommunizmus minden formáját zsigerből elutasító politikájával. Kissinger ezzel kapcsolatos gondolkodásmódja már 1968. májusában megjelent a fent említett Rocke- feller-beszédben. Nixon (más külpolitikai tanácsadók hatására) már egy 1967-ben megjelent Foreign Affairs-cikkben közzétette a Kína felé való nyitás igényét.76 Ő azonban a nyitást elsősorban a Szovjetunió büntetéseképpen gondolta, míg Kissinger egymás ellen akarta kijátszani a két nagyhatalmat. Kissinger megközelítése a kínai nyitás ügyében Isaacson szerint „kitűnő példája annak, ahogy személyes stílusa összekapcso2002. tél 147
