Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Erdei Annamária: Henry A. Kissinger: Diplomácia; Korszakváltás az amerikai külpolitikában? A 21. századi Amerika diplomáciai kérdései; Walter Isaacson: Kissinger - életrajz
Könyvekről Gestapo-tagokat gyűjtött össze. 1945-ben visszalátogatott szülőföldjére is. Kémelhárító tisztként már tanújelét adta annak, hogy szereti a fényűzést: egy elkobzott előkelő villában rendezte be főhadiszállását. Több mint húsz város parancsnoka volt ekkor. Oktatói karrierje az oberammergau-i Európai Parancsnoki Hírszerzési Iskolában kezdődött, ahol tíz hónapig tanított - középiskolai végzettséggel. 1947-ben tért vissza az Egyesült Államokba, és beiratkozott a Harvardra. A Harvardon a Kormányzattan tanszékhez kezdett el kötődni, és William Yandell Elliott filozófiaprofesszor a pártfogásába vette, másodévesen fizetett tanársegédi állást kapott mellette. Ánn Heischer, akit ekkoriban vett feleségül, felbecsülhetetlen segítséget nyújtott tanulmányai elvégzésében, hogy aztán később, amikor Kissinger pályája felívelőben volt, elhagyja az egyszerű asszonyt, mondván, hátráltatja a karrierjében, és nem elég előkelő azokhoz a társaságokhoz, amelyekbe Kissinger járni kezdett.12 Diplomamunkája a Harvard történetének leghosszabbja (a nagy oldalszámhoz való vonzódását azóta is megtartotta); háromszáznyolcvanhárom oldal. Címe sem kevésbé ambiciózus; A történelem értelme. 1951-től doktorandusz hallgató. A Harvardon nagy harc folyt a pozíciókért. Ebbe a harcba Kissinger nem szívesen szállt be; 1951-ben Elliott professzorral együtt létrehozták azt a programot, amely ?z elkövetkezendő tizenhét esztendőre a működési területévé lett: a Harvard Nemzetközi Szemináriumot. Ez tulajdonképpen egy külföldi diákoknak és „ígéretes fiatal vezetőknek"13 szervezett nyári egyetem volt. Mivel a szemináriumot bőkezűen támogatták, szép summát tudott felajánlani az előadóknak, és így neves professzorok jöttek előadni. így Kissinger széles és befolyásos emberekből álló ismeretségi körre tett szert. Isaacson szerint a diákok és az előadók között volt Valérie Giscard d'Estaing 1954-ben, Yigall Állón 1957- ben, Bülent Ecevit 1958-ban. Ezeket a kapcsolatokat még a kilencvenes években is felhasználja Kissinger, amikor tanácsadó céget irányít. Kissinger és felesége koktélpartikat adtak, és nyáron hetente kétszer fogadtak vacsoravendégeket. Ezt a szokását Kissinger második házasságában is megtartotta, csakhogy addigra már szakács és felszolgálók álltak rendelkezésére. A szemináriummal kapcsolatban létrehozott egy folyóiratot Confluence címmel. Ez mindössze hat évig jelent meg, előfizetője alig volt, mégis, a Harvard márkajelzésnek és a bőkezű anyagi támogatásnak köszönhetően nemzetközi hírű szak- tekintélyek (így például Reinhold Niebuhr, Raymond Aron, John Kenneth Galbraith, Hannah Arendt, Seymour Martin Lipset, Hans Morgenthau) írtak bele. Kissinger tehát a Harvardon eleinte tulajdonképpen főként tudományszervezői munkát látott el. Szemináriumokat is tartott, Sam Beer Társadalomtudományok II. című tantárgyának keretei között. Harvardi kollegáinak egyike így nyüatkozott róla: „Úgy viselkedett közöttünk, mint egy idősebb professzor. Időpontot egyeztetett nagyon pontosan, mintha rendkívül elfoglalt lenne, csak úgy nem ugorhatott be hozzá az ember, már akkor sem, amikor még csak tanársegéd volt."14 Miután befejezte a disszertációját, „instruktor lett, ami homályos, bizonytalan kifejezést takart, ráadásul a véglegesítés időpontját is függőben hagyta, ezért Kissinger más lehetőség után nézett".15 Ifj. Arthur Schlesinger egyik, nukleáris 240 Külügyi Szemle
