Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Erdei Annamária: Henry A. Kissinger: Diplomácia; Korszakváltás az amerikai külpolitikában? A 21. századi Amerika diplomáciai kérdései; Walter Isaacson: Kissinger - életrajz
Kissinger-életrajz, diplomácia és az amerikai külpolitika fegyverekkel kapcsolatos cikkére írt megjegyzéseit a Foreign Affairs 1955 áprilisában megjelentette. Ez jelentette a belépőt ahhoz, hogy a Külkapcsolatok Tanácsában (Council of Foreign Relations) munkát kapjon. így lett Kissinger a tanács új, a nukleáris fegyverek és a külpolitika kapcsolatát elemző csoportjának vezetője, és felkérést kapott a témával kapcsolatos könyv megírására is. Feleségével való kapcsolata a könyv írása közbeh kezdett elhidegülni. „A feladat összpontosítást igényel, közölte elég nyersen Ann-nel. Ezért nem volt szabad zavarnia vagy beszélnie vele, ha nem volt szükséges. Felesége nagyon igyekezett csöndben maradni, miközben kötelességtudóan csúsztatta be a harapnivaló- kat dolgozószobája ajtaján, míg Kissinger írt."16 A kemény munka eredményeképpen megszületett a Nukleáris fegyverek és külpolitika17 című könyv. Az akkoriban és azóta is divatos Kölcsönös Megsemmisítés Doktrínájával (MAD, Mutually Assured Destruction) szembehelyezkedve Kissinger a korlátozott nukleáris háború mellett tette le a vok- sát. Ezen a felfogásán azóta sem változtatott, ugyanezeket a nézeteket lelheti fel az olvasó a legújabb könyvében is.18 Második könyve tizennégy hétig vezette a könyv toplistákat. Isaacson elmondása szerint John Foster Dulles (akkori külügyminiszter, akinek a politikáját kritizálta Kissinger) értékesnek nevezte a kritikát, Teller Ede pedig „dicshimnuszokat zengett róla".19 1956-ban, még mielőtt befejezte volna a könyvet, Kissin- gert felkérte a dúsgazdag Nelson Aldrich Rockefeller, hogy vezesse az akkor induló Különleges tanulmányi programot, amely a „nemzet előtt álló kritikus választásokat vizsgálná meg".20 A feladat elvállalása azt jelentette, hogy százfős személyzet mellett különböző tanácsadó testületeket kell irányítani. Rockefeller ezzel későbbi kormányzói kampányát kívánta megalapozni. Isaacson teletűzdeli az életrajzot Kissinger „hisztérikusságáról" szóló leírásokkal, például „Sokat szenvedett attól, hogy szívére vett dolgokat, egyszerű dolgokat, például hogy ment-e érte autó a repülőtérre, és hogy az Cadillac volt-e vagy sem. (...) Kissinger hírhedten ingerlékeny volt a beosztottaival. Türelmetlensége ijesztő tudott lenni: olyan szavakkal dobálózott, mint idióták és ütődöttek, és még nem tökéletesítette azt a trükköt, hogy kirohanásait alkalmanként önkritikus humorú, tréfás megjegyzésekkel szelídítse meg" - mondta például egyik korabeli közeli munkatársa.21 Isaacson többször kritizálja Kissingert az ok nélküli és törvénytelen titkolózás és a hivatali út, a bürokrácia megkerülése miatt.22 Az ilyen visszatérő motívumok, betétek teszik az életrajzot zsurnalisztikus stílusúvá.23 Isaacson nem tud túllépni újságírói mivoltán, hosszú oldalakon keresztül ecseteli a Kissinger szupersztárságához hozzá tartozó, jó néhányszor botrányt kavart sajtó- tájékoztatókat és interjúkat. Nixon féltékenységére is külön hangsúlyt helyez.24 Hosszasan fejtegeti, hogyan próbálta magát Kissinger jobb színben feltüntetni, hogyan hárította rá a rossz döntések miatti felelősséget az elnökre.25 Ami szintén nem a tudományosság felé mutat, az az a tény, hogy Isaacson anonim forrásokat is használ, ami ugyan színesíti a művet, de ezáltal el is vesz a hiteléből.26 2002. tél 141
