Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Erdei Annamária: Henry A. Kissinger: Diplomácia; Korszakváltás az amerikai külpolitikában? A 21. századi Amerika diplomáciai kérdései; Walter Isaacson: Kissinger - életrajz
Kissinger-életrajz, diplomácia és az amerikai külpolitika Isaacson Kissinger külpolitikájának, fogásainak jó részét - életrajzokra sajátságosán jellemző módon - Kissinger személyiségi jegyeiből vezeti le, pszichikai megközelítést alkalmaz. Kissinger pályafutásának csúcsát az 1969 és 1976 közötti időszak jelentette, anlikor ő volt az amerikai külpolitikában az elnök után az első ember, először mint befolyásos (William P. Rogersnél, az akkori külügyminiszternél is befolyásosabb) nemzetbiztonsági tanácsadó, majd 1973-tól mint külügyminiszter. Kissinger 1923-ban született Németországban, Fürthben. Eredeti neve Heinz Alfred Kissinger. Értelmiségi vallásos zsidó családból származik, apja középiskolai tanár volt. Egy öccse is van, Walter, aki a szüleivel szemben az életrajz első oldalain jelenik csupán meg. A nácik zaklatásai elől a család 1938-ban az Egyesült Államokba emigrált. Kissinger sosem írt vagy beszélt szívesen erről az időszakról. Ahogy Isaacson írja: „Kisebbítette a gyermekként megélt traumákat [is], az üldöztetést, a veréseket és a mindennapi összeütközést a heves antiszemitizmussal, ami miatt számkivetettnek érezte magát. Amint a fürthi újság, a Die Nachrichten riporterének Kissinger kifejtette [...] „Úgy tűnik, az életem Fürthben anélkül múlt el, hogy maradandó emléket hagyott volna."6 Bár később teljes mértékben szekularizálódott, az első években New Yorkban még gyakorolta a zsidó vallást, sőt, első esküvője is a vallási előírásoknak megfelelően zajlott, igaz, ez már inkább a szülei felé szánt gesztusként fogható fel. Bár a Kissinger család tizenhárom tagja életét veszítette a holokauszt során, Kissinger nagyon ritkán beszélt nyilvánosan ezekről a szörnyűségekről. Azt állította, hogy „nem volt életre szóló trauma".7 Isaacson Kissinger gyermekkorából származtatja az elfogadottság iránti vágyát, a bizalmatlansági és bizonytalansági hajlamát. „Amit sok ember képmutatásnak hitt, az gyakran Kissinger azon törekvése volt, hogy megnyerje ellentétes csoportok támogatását."8 A holokauszt és a Németországból való elmenekülés legfontosabb hatása mégis az volt, hogy „belé nevelte választott országának szeretetét".9 Első feleségét, Annaliese Heischert a New York-i zsidó közösség tánciskolájában ismerte meg, a pontos évszámot Isaacson nem közli, de Kissinger ekkor még középiskolás volt. A középiskola elvégzése után a New York City College-be járt, miközben dolgozott. Könyvelőnek készült „minden különösebb lelkesedés nélkül".101943-ban behívták katonának. Ekkor kapta meg az amerikai állampolgárságot is. Isaacson szerint a katonaság és a közös háborús élmény volt az, ami igazán amerikai állampolgárokat nevelt a bevándoroltakból. Felvették a hadsereg különleges kiképzési programjába, állami költségen egyetemre küldték a pennsylvaniai Eastonba, a Lafayette College-ba. Mérnöki tanulmányokat végzett. A D-day11 véget vetett az egyetemi képzésnek, 1944 áprilisában a hadsereg leállította a programot. Még abban az évben Kissinger találkozott Fritz Gustav Anton Kraemerrel, aki akkoriban Kissmgerhez hasonlatosan közlegény volt, némileg jobb kapcsolatokkal. Kraemer, aki sok évvel később a Pentagon tanácsadója lett, felkarolta Kissingert, akiből ennek köszönhetően tábornoki tolmács, majd Németországban a felszabadított városok parancsnoka és kémelhárító tiszt válhatott. Városparancsnokként 2002. tél 139
