Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Boros Ferenc: A magyar és a szlovák nemzetpolitikai stratégia ütközése és következményei (Rudolf Chmel írásai)
Könyvekről melynek megoldása a rendszerváltás utáni kormányokra várt és vár továbbra is. R. Chmel írása a magyar terapizálási, megoldási törekvésekről szól, alapvetően a múlt sérelmeire (trianoni trauma, egyéb történelmi sérelmekre) alapozva s lényegében nem említi az utóbbi évtized s a jelen sérelmeit, melyekről fentiekben szóltunk, s amelyek pedig tagadhatatlanul hatással voltak a magyar politikai gondolkodásra és gyakorlatra. Az elemzés olyan benyomást kelt, mintha a múlt kelt volna életre az elmúlt évek során, s a trianoni trauma mozgatta volna teljes egészében a folyamatot. Holott volt egy másik tényező is a történelmi sérelem mellett, amely a mából fakadt, abból, hogy a rendszerváltozás nem hozta meg a kisebbségek számára a várt változást, és nem biztosította a kellő garanciát létük, identitásuk megőrzéséhez; hogy olyan körülmények alakultak ki, amikor a magyar kisebbségi lakosság létszáma fogy, az elvándorlás nő, és a jogbiztonság deficitjei jelentősek. A magyar nemzetpolitikai stratégia felfogható úgy is, mint ami alapvetően ennek megakadályozására, ellensúlyozására irányult. 2. Nem zárható ki, hogy a polarizált magyar társadalomban a kisebbségi kérdés megoldása tekintetében szélsőséges, irreális elképzelések is megnyilvánultak, esetenként kormánykörökben is, amit a másik fél nacionalista hangulatok keltésére és magyarellenes tudatformálásra maximálisan ki tudott használni. Erre R. Chmel és mások is utalnak. A reális kormányzati politika azonban ezekre a nézetekre geopolitikai és sok egyéb ok miatt sem építhetett. A helsinki értelmezésnek sem volt semmi realitása, jóllehet ilyen vélemények és megnyilatkozások időnként hallatszanak (a Magyar Televízió Panoráma című műsorának egyik adásában többek között Raf- fay fejtette ki e tárgyban a véleményét). A reális politika azt a célt és szándékot szolgálta, hogy a magyar kisebbségi kérdést a szomszédos országokban az adott státus quo keretében oldják meg s lényegében a gyakorlat is ezt követte. Még a határkérdés antalli „lebegtetése" sem szolgálhatott az adott körülmények között más célt a gyakorlatban, mint eszközt a jogi garanciák eléréséhez. Ennélfogva úgy tűnik, hogy a határkérdés hangsúlyozásának szerepe a szlovák felfogásban túldimenzionált a nemzetiségi jogok megítélésével szemben. 3. A trianoni trauma megoldására irányuló törekvés, amely mindkét országot közvetlenül érintette, a két országban gyökeresen különbözött. Magyar részről az alkotmányban is rögzítve arra irányult, hogy a határon túl élő magyarság kérdésének a magyar kormány kellő figyelmet szenteljen, identitásának megőrzését támogassa. A kisebbség helyzetének alakulása a gyakorlatban is kötelezte, hogy sérelmeit a magyar kormányzat felkarolja, s a megoldásokat a kétoldalú kapcsolatok és a nemzetközi színtéren is szorgalmazza, s végül - védekező pozícióból - a számára megfelelő formát és módot válassza. Mindez összhangban volt és van a nemzetközi kisebbségvédelmi jogszabályokkal, az integrációs feltételekkel. A szlovákiai magyarság követelései alapjában véve nem lépték túl ezeket a kereteket, jóllehet a nemzetközi kisebbségvé134 Külügyi Szemle
