Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Nagy Péter: Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság?
Nagy Péter a politikai döntés-előkészítés folyamatában növekszik. Ez a vita, modem köntösben ugyan, de ma is folytatódik. A lényege abban foglalható össze, hogy milyen hatást gyakorol az IKT a külügyi, illetve a diplomáciai szolgálatok funkcióira, szervezetére és működésére. A diplomácia a változásokhoz történő alkalmazkodásban hosszú történelmi múltra tekint vissza, ezért ahhoz, hogy a jelenkori történéseket megértsük, és a belátható jövőben bekövetkező változások irányát előre láthassuk, elsősorban az alkalmazkodás folyamataira összpontosítjuk figyelmünket. Nem teszünk megalapozatlan kijelentéseket a diplomácia tartalmának kiüresedéséről, amit gyakran a globalizáció következményeinek tulajdonítanak. Csakhogy, míg a megelőző korokban a változások szigorúan az állam, illetve a kormányzati rendszer keretein belül zajlottak, a diplomácia jelenlegi evolúciós szakaszának fejleményei a territorialitás logikája által diktált határokon kívül érvényesülő szereplőkkel, struktúrákkal és folyamatokkal állnak kölcsönös kapcsolatban. A „régi" és a „modem" diplomácia A diplomácia változó jellegének és szerepének megalapozott értékelését viszonylag gátolja, hogy hiányoznak a megfelelő analitikus fogalmak, a diplomácia ugyanis azon többértelmű fogalmak egyike, amelyek számos jelentéssel bírnak a használótól és a használattól függően.10 Sir Harold Nicolson szerint a diplomácia klasszikus értelemben „a nemzetközi kapcsolatok tárgyalások útján történő intézése; módszer, amellyel ezeket a kapcsolatokat a nagykövetek és a diplomáciai megbízottak összhangba hozzák és intézik ”n Ezt az 1930-ban megfogalmazott, államközpontúságot tükröző definíciót Gordon Smith korszerűsítette, aki - figyelembe véve a nemzetközi színtéren zajló változásokat - a következő definíciót javasolta: „a diplomácia a nemzeti érdek előmozdításának művészete a kormányok, a nemzetek és más csoportok között fenntartott információcsere révén. Célja az attitűdök és a magatartás megváltoztatása, mint a megállapodások elérésének és a problémák megoldásának a módja."12 Smith definíciójában kulcselemként jelennek meg a nemzetközi kapcsolatok nem állami szereplői, valamint a velük fenntartott kommunikáció fontossága. Hedley Bull a diplomácia elsődleges funkciójának szintén az államok politikai vezetői és a világpolitika más szereplői közötti kommunikáció előmozdítását tekinti.13 A diplomácia tehát mindig is beágyazódott valamiféle információs környezetbe, azaz elválaszthatatlan kapcsolat áll fenn a kommunikációs minták, a technológiák, illetve azon módok között, amelyekkel az egymástól elkülönülten létező társadalmak interakcióban állnak egymással, és tárgyalások révén törekednek közös ügyeiket szabályozni. Legfontosabb nyersanyaga évszázadok során az információ, a tudás volt, amelynek megszerzése, értékelése, elemzése, továbbítása és felhasználása nélkül a politikai döntéshozók nem értesülhettek más államok gazdasági, katonai teljesítőképes76 Külügyi Szemle
