Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Nagy Péter: Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság?
Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság? Nagy Péter Már két éve semmiféle üzenetet nem kaptunk párizsi nagykövetünktől. Ha az év végéig sem kapunk tőle hírt, küldjünk neki egy levelet. (Thomas Jefferson amerikai elnök levele James Madison külügyminiszternek.) A hidegháború utáni világrend leginkább kvantummechanikai modellként írható le, amelynek legfőbb jellemzői: a sztochasztikus, nem lineáris dinamikus folyamatok, az új típusú nemzetbiztonsági kockázatok és a nagyfokú bizonytalanságok. Az absztrakt, megfoghatatlan erők (az információk, a tudás és a meggyőzés) a rendszer fizikai megváltozását idézik elő. Bevezetés A hazánkban is jól ismert angol történész, Paul Kennedy, a nemzetközi erőviszonyok változásainak elemzése alapján arra a hipotetikus feltételezésre jutott, hogy az elmúlt öt évszázad átfogó tendenciái minden bizonnyal folytatódni fognak: „A nemzetközi rendszer, akár hat nagyhatalom uralja, akár kettő, továbbra is anarchikus marad - vagyis a legnagyobb hatalmi egység továbbra is a szuverén, önálló nemzetállam lesz."1 A nemzetállamok szerepére vonatkozó egyértelmű álláspontjának kifejtése után azonban Kennedy némiképp visszakozott, és olyan jövőbeli fejleményeket vázolt fel, amelyekkel egy egész sor új elrendeződés kora köszönthet be, amelyhez azonban az államok rendszerének anarchiája immár kevés relevanciával bír: „Egy adott időszakban egy-egy államnak a világi hatalomból való relatív részesedése vagy növekszik, vagy csökken. A világrend éppúgy nem fog megmerevedni, mint 1987-ben vagy 2000-ben, mint ahogy nem állandósultak az 1870-es vagy az 1660-as állapotok sem. Néhány közgazdász viszont azt állítja, hogy a nemzetközi termelési és kereskedelmi struktúrák gyorsabban változnak, mint valaha; a mezőgazdaság és a nyersanya2002. tavasz 73
