Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Nagy Péter: Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság?
Nagy Péter gok elveszítik viszonylagos értéküket, az ipari termelés „elválik" az ipari „foglalkoztatástól"; a magas tudásszintet igényló'áruk uralkodóvá válnak minden fejlett társadalomban, és a világ tőkeáramlása távolabb kerül a kereskedelemtől. Mindez, a tudomány számos új fejleményével együtt, befolyásolni fogja a nemzetközi politikát. Összegezve: ha sem az isteni akarat nem avatkozik be, sem pedig egy tragikus nukleáris tűzvész nem jön közbe, akkor a világ hatalmi dinamikája ugyanígy, a technológiai és gazdasági változás eredményeként fog működni. Ha a számítógépek, a robotok, a biotechnológia hatásairól szóló derűlátó előrejelzések helytállónak bizo- nyulnak..., akkor a világ mint egész sokkal gazdagabb lehet a XXI. század elején."2 Még ha elismerjük is a rendszer változásait jelző mutatókat, helyesen kell megítélnünk, hogy mit jeleznek előre. Kennedy a „világ hatalmi dinamikáját" és az új nagyhatalmak felemelkedését azonosnak tekinti, nem számol azonban azzal az eshetőséggel, hogy ez a dinamika „fragmentatív" típusú is lehet, amely inkább szétteríti, semmint koncentrálja a hatalmat, azaz jelentősen növekszik a nemzetközi kapcsolatokra befolyással bíró szereplők térfoglalása, aminek következményeként a diplomácia struktúrája, folyamatai és napirendjén szereplő feladatai is gyökeresen módosulnak, megteremtve a posztmodern világrend diplomáciájának új kereteit.3 Tanulmányunkban azt a kérdést vizsgáljuk, hogy a diplomácia évszázadok alatt intézményesült és professzionalizálódott, mély történelmi gyökerekkel és jól megalapozott modus operandivú rendelkező, hagyománytiszteletet tükröző rendszere képes-e alkalmazkodni az információs korszak követelményeihez. Mítosz lenne csupán, hogy a diplomácia területén forradalom zajlik, amelynek hajtóerejét a modern információskommunikációs technológiák (IKT) gyors ütemű fejlődése, a nem állami szereplők számának robbanásszerű növekedése és a napirenden szereplő globális problémák megoldásának kényszere biztosítja? Az új körülményekhez való alkalmazkodás szükségességét megalapozottan tekinthetjük korszakosnak, hiszen az információs-kommunikációs forradalom a legjelentősebb innováció, amely a diplomácia rendszerében valaha is éreztette hatását, amióta a tizenötödik században az európai uralkodók udvaraiban létrehozták az első állandó külképviseleteket.4 A tapasztalatok szerint a történelem kimagasló fordulópontjai mindig egybeestek a kommunikáció módjának változásaival,5 melyek mélyreható hatást gyakoroltak a hatalom eloszlására. A modern európai államrendszer kialakulása is tulajdonképpen nagyrészt a kommunikáció megváltozásának a következménye.6 A reneszánsz korának diplomáciájában a nagykövet szerepe lényegében még arra korlátozódott, hogy megvédje uralkodójának becsületét a fogadó ország uralkodója előtt, ebben a funkciójában csupán intelligenciájára, bátorságára és ékesszólására számíthatott. A diplomaták eme, mind a mai napig fontos tulajdonságai mellett azonban az IKT modern eszközei - a telefon, a fax, a műholdak, a számítógépek, az internet (a cybertér) - rendkívüli lehetőségeket biztosítanak az állami szereplőknek (a külügyi szolgálatoknak) a nemzeti érdekek érvényesítésében,7 a megelőző korok innovációival szemben azonban ezek a kommuni74 Külügyi Szemle
