Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 4. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Dunay Pál: Az EU közös biztonság- és védelempolitikájának céltalansága: a tagságra váró országok nézőpontja
Az EU közös biztonság- és védelempolitikájámk céltalansága A közös kül- és biztonságpolitikával kapcsolatban a kelet-közép-európai jelölt országok semmilyen lényeges nehézséggel nem néztek szembe, s az országjelentések sem adtak hírt arról. Esetenként felemlegették a külügyi struktúra nem teljes kompatibilitását az unió tagállamaiban megszokottal, az EU-országok polgárainak nyújtható konzuli védelem ügyét valamint az elektronikus kapcsolattartás továbbfejlesztésének szükségességét. A jelölteknek a kül- és biztonságpolitikai fejezetre vonatkozó tárgyalási álláspontja rendkívül rövid, egyetlen esetben sem hosszabb három oldalnál. A „csúcsot" vélhetőleg Észtország tartja, amelynek a fejezetre vonatkozó pozíciója - angol nyelven - 63 (!) szóból áll. A tárgyalások során sem kértek átmeneti mentesítést az ebbe a fejezetbe tartozó szabályok alkalmazása alól. Mivel a helyzet ennyire idillinek tűnik, felmerül, lesznek-e nehézségek a jelenlegi tagok és a szervezet, illetve a jelöltek között ez utóbbiak csatlakozását követően. Tekintettel arra, hogy a közös kül- és biztonságpolitika továbbra is elsősorban deklaratív jellegű, a kérdés úgy is megfogalmazható, vannak-e, illetve lesznek-e eltérések a két csoport nemzetközi politikai orientációja között. Ismét fontos hangsúlyozni azt, hogy egyik kelet-közép-európai állam sem nagyhatalom, s külpolitikájuk kivétel nélkül az euroatlan- ti térségre korlátozódik. Következésképpen kizárt, hogy bármelyik államnak gondot okozna az unió politikája a harmadik világban. Az afganisztáni kulturális örökségre vonatkozó nyilatkozatot vagy hogy az EU üdvözli azt, Andorra ratifikálta a Nemzetközi Büntetőbíróságra vonatkozó szerződést, illetve az emberi jogok afrikai tiszteletben tartására vonatkozó nyilatkozatot éppoly könnyű lesz elfogadni a keleti bővítés után, mint azt megelőzően. Van viszont három olyan terület, ahol megítélésem szerint gondok merülhetnek föl: 1. egy esetleges törés az Egyesült Államok és Európa kapcsolataiban; 2. az Orosz Föderáció illetve általában a Független Államok Közössége irányában folytatott politika; 3. az emberi jogok, ezen belül a kisebbségi jogok tiszteletben tartása. Ami az Egyesült Államok és az EU kapcsolatait illeti, meglehetősen nehéz megítélni azok jövőbeli fejlődését. A nemzetközi kapcsolatok e két szereplőjének az alapvető érdekei és az általuk vallott értékek azonosak. Ennek ellenére, amióta Washington egyre erőteljesebben azonosul azzal a szereppel, miszerint ő az egypólusú nemzetközi rend központja, s amióta az EU számára meghatározó térségben, Európában a szembenállást felváltotta az együttműködésen alapuló nemzetközi kapcsolatok rendszere, a két partner egymásra utaltsága láthatólag csökkent. Ugyancsak jelentősen eltérnek azok az eszközök, amelyeket az Egyesült Államok és az EU az esetleges konfliktusok kezelésében használni kíván. Míg előbbi a katonai erőt az eszközök tárháza integráns részének tekinti, addig az unió, mint alapvetően civil hatalom, idegenkedik alkalmazásától. Az EU-hoz csatlakozni kívánó kelet-közép-európai országok, annak ellenére, hogy hamarosan kivétel nélkül a NATO tagjai s így az Egyesült Államok szövetségesei is lesznek, egyértelműen a világpolitikai folyamatok nem katonai eszközökkel történő befolyásolásának a hívei. Ha azt próbáljuk megérteni, miért lenne jó az Egyesült Államok2002. tél 25
