Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 4. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Dunay Pál: Az EU közös biztonság- és védelempolitikájának céltalansága: a tagságra váró országok nézőpontja
Dunay Pál lentősége, mert az Európai Unió tagságáért folyamodó és erről tárgyalásokat folytató államok kivétel nélkül kis vagy közepes méretűek, a nagyhatalmak jelenlétének hiánya Kelet-Közép-Európát hosszabb ideje - a többnemzetiségű birodalmak felbomlása óta - jellemzi. Következésképpen a nemzetközi kapcsolatok merev kétpólusú struktúrájának megszűnése nem jelentette sem azt, hogy ezek az államok a korábbinál nagyobb befolyásra tettek volna szert, sem pedig azt, hogy akár csak viszonylag független szereplőivé váltak volna a nemzetközi kapcsolatoknak. A nemzetközi kapcsolatok rendszerében bekövetkezett változás csak azt jelentette, hogy kikerülhettek a Szovjetunió befolyásának árnyékából, de azt nem, hogy túlléphettek volna a méretükből, adottságaikból, képességeikből eredő korlátokon. A tanulmány, miután rövid áttekintést ad a kelet-közép-európai államok kapcsolódásáról az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikájához, elemzi e politika, valamint a közös európai biztonság- és védelempolitika utóbbi években bekövetkezett fejlődésének hatását a térség tagságra törekvő államaira és azokra a dilemmákra, amelyekkel ezek az országok szembenéznek mind a 2001. szeptemberi terrortámadást megelőzően, mind azt követően. Kelet-Közép-Európa identitása Amennyiben arra kívánunk választ kapni, miként befolyásolja Kelet-Közép-Európát az Európai Unió második pülérének fejlődése, fontos, hogy előzetesen feleljünk arra a kérdésre, beszélhetünk-e a térség egységes identitásáról, s az mely államokra terjed ki. Négy tényezőt kell figyelembe venni: 1. A térség kivétel nélkül kis és közepes méretű államokból áll. 2. Kivétel nélkül az egykori Szovjetunió - mások szerint Oroszország - nyugati és Németország keleti határai között helyezkednek el. Ennek következtében mindannyian „Zwischeneuropa" identitással rendelkeznek, miként azt Masaryk elnök oly találóan megfogalmazta. 3. A kelet-nyugati konfliktus időszakában ezek az államok a szocialista országok táborába tartoztak, ami tükröződött a termelésben használt eszközök magántulajdonának hiányában (néhány országban a mezőgazdaság kivételével), a demokrácia elvetésében és a de facto uagy de jure egypártrendszerben. 4. A térség államainak nagy többsége hasonló nemzetközi kötelezettségekkel, illetve ambíciókkal rendelkezik. Ahelyett hogy részletekre kiterjedően áttekinteném a kétségkívül meglévő történelmi különbségeket, elegendő kinyilvánítani, hogy a térség mint egység mesterséges képződmény, különösen akkor, ha elfogadjuk, hogy Oroszország - nem pedig a Szovjetunió - nyugati határaitól terjed Németországig a régió. A külvüág ennek ellenére hajlott arra, hogy legalább időlegesen egységként kezelje Kelet-Közép-Európát. Ezt nem hosszú távú kulturális vagy civilizációs különbségek alapozzák meg, hanem bizonyos történelmi tényekre alapuló aktuálpolitikai igények. Mögötte a „kettős identitás" ténye rejlik, W Külügyi Szemle
