Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 4. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Dunay Pál: Az EU közös biztonság- és védelempolitikájának céltalansága: a tagságra váró országok nézőpontja
Az EU közös biztonság- és védelempolitikájának céltalansága: a tagságra váró országok nézőpontja Dunay Pál T öbb mint egy évtizeddel a kelet-nyugati konfliktus befejeződését követően még semmilyen közelítőleg végleges megállapítást sem lehetett tenni a nemzetközi kapcsolatok kialakulóban lévő rendszeréről. Ennek legékesebb bizonyítéka az volt, hogy az elemzők továbbra is a hidegháború utáni korszakról beszéltek, ami meglehetősen tartalmatlan meghatározás. Csak annyit tudtunk, hogy visszafordíthatatlanul véget ért a kétpólusú rend, és mind egyértelműbben hegemón egypólusú rendnek ad helyet. 2001. szeptember 11-e választóvonalat jelentett a nemzetközi rend fejlődésében. Mindenekelőtt annyiban, amennyiben tudomásunkra hozta, hogy a fejlett ipari államok ellen irányuló aktuális fenyegetés aszimmetrikus. Megértette velünk azt is, hogy a gazdasági, politikai és katonai hatalom történetileg példátlan összpontosítása az ellentétes érdekű erőknek csábító célpontot kínál. Tekintettel arra, hogy a támadás az Egyesült Államokat érte, az amerikai reakció volt a legerőteljesebb. Más országok ugyan fontos gesztusokat tettek a terrorizmus elleni küzdelemben, de reakciójukat a racionalitás uralta, s az korlátozott maradt. Ami e tanulmány tárgya szempontjából mindennél fontosabb, az az, hogy az Egyesült Államokban - bár bizonyos mértékig hagyatkozott szövetségeseire -, megerősödött az a meggyőződés, hogy ezt a harcot, különösen annak katonai részét egymagának kell megvívnia. A nemegyszer lanyha európai reakció a terrorizmus elleni harcban és egyben az önerőre hagyatkozás amerikai tendenciája arra az eredményre vezetett, hogy a politikai értékrend tekintetében egymáshoz rendkívül közel álló partnerek nem közeledtek egymáshoz. Az értékrend azonossága megmaradt, de tovább nőtt azoknak a világpolitikai ügyeknek a száma, amelyeket a felek eltérően ítélnek meg. A kelet-nyugati konfliktus lezáródása óta szárnyait bontogató nemzetközi rendszerben a demokráciák játsszák a meghatározó szerepet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a nemzetközi rend demokratikus lenne, hiszen abban - nem meglepő módon - a materiális erőviszonyok (gazdasági teljesítőképesség, erőforrások, katonai erő) határozzák meg a szereplők befolyását. E tanulmány tárgya szempontjából ennek azért van je2002. tél 19
