Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 4. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Gyarmati István: Szép, új világ: civilizációk háborúja, avagy a történelem visszavág
Szép, új világ: civilizációk háborúja, avagy a történelem visszavág zi rendszer szerves részeivé, nem alanyai a nemzetközi jognak és így létezésük, működésük, hatásuk a nemzetközi rendszerre önmagában is feszegeti annak hagyományos kereteit. Ugyancsak komoly hatással van a nemzetközi rendszer alakulására a nem kormányzati szervezetek (NGO-k) szerepének hallatlan megnövekedése. Az NGO-k igen gyakran, mondhatni az esetek többségében igen pozitív szerepet játszanak. Közülük jó né- hányan elképesztő, az államokéval vetekedő befolyásra tettek szert, s vannak - nem is kevesen - olyanok, amelyeknek az anyagi lehetőségei is vetekednek vagy meghaladják egyes kisebb államok ilyen lehetőségeit. Az NGO-k egy része olyan morális hatalomra tett szert, hogy véleményüket gyakorlatilag nem lehet figyelmen kívül hagyni. Akármilyen pozitív is az NGO-k szerepe, azt látni kell, hogy ezek az intézmények - bár magukat a „politikamentes közvélemény" autentikus képviselőjeként tüntetik fel (gyakran teljes joggal, mert adekvát módon jelenítik meg a „politikamentes közvéleményt") - legitimitása felettébb kérdéses, hiszen nincs felettük semmilyen demokratikus kontroll. A vizsgált kérdés, az államok szerepének és befolyásának csökkenése és a nem állami szereplők megjelenése és a nemzetközi rendszerre gyakorolt hatásuk szempontjából azonban kétségtelen, hogy az NGO-k sem részei az államokra épülő vesztfáliai nemzetközi rendszernek. Új jelenség volt Európában a nyolcvanas évek közepén, hogy a nemzetközi politikában megjelentek olyan nem állami tényezők, amelyek korábban nem játszottak ilyen szerepet, mint például a nemzeti kisebbségek és a különböző elszakadásra törekvő közösségek.2 A nemzetközi rendszer komoly nehézségekbe ütközött, amikor megkísérelte kezelni ezeket az entitásokat. Egy ideig megpróbált tudomást sem venni létezésükről, és a problémákat kizárólag belső ügyként kezelte. Gyorsan kiderült azonban, hogy ez a hozzáállás zsákutca, s ekkor, különösebb gondolkodás és stratégiai (hatás)elemzés nélkül megpróbálta a nem állami szereplőket állami tulajdonságokkal felruházni és államokként kezelni, mintha az államokra épülő rendszer és jog képes lenne erre. A kísérlet, természetesen, kudarcra volt ítélve, megoldhatatlan belső ellentmondásokhoz vezetett mind a nemzetközi jogrendszerben (aminek legproblematikusabb kifejeződése az államok területi integritásának elve és az önrendelkezés elve közti feloldhatatlannak bizonyult konfliktus), mind a gyakorlati politikában, amely képtelen volt az állami politika eszközeivel kezelni ezeket a problémákat. Egy hasonlóan nehéz probléma a sajtó szerepe a nemzetközi politikában. A független, pártatlan sajtó a demokrácia egyik legalapvetőbb, elengedhetetlen része, amely nélkül demokratikus országok nem létezhetnek. A demokrácia azonban azt is jelenti, hogy a sajtó nem áll senkinek az ellenőrzése alatt - legalábbis, ha valóban szabad és független. Ez egyben azonban azt eredményezi, hogy gyakorlatilag semmilyen demokratikus külső kontroll nem létezik a sajtó felett, s a sajtó saját belső elvei, értékei és szabályai szerint működik, kizárólag az állam(ok) törvényeinek van alávetve. 2002. tél 5
