Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 4. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Gyarmati István: Szép, új világ: civilizációk háborúja, avagy a történelem visszavág
Gyarmati István nil a (kül)politika eszközrendszeréből és a demokrácia, a piacgazdaság uralkodó válik az egész világban s mindenki viszonylag rövid időn belül élvezni fogja a béke, a biztonság, a demokrácia és a jólét áldásait. A világ azonban nem így alakult. Igaz, számos országban a demokrácia és a piac- gazdaság gyökeret vert, és ezek az országok ma tagjai vagy hamarosan tagjai lesznek a NATO-nak és az Európai Uniónak. Ugyanakkor sok helyen ez a folyamat nem vagy csak igen ellentmondásosan haladt előre, és ami még aggasztóbb, az addig is létezett konfliktusok megoldásában nem voltunk képesek jelentés előrehaladást elérni, sőt számos új konfliktus keletkezett, a legvéresebb közülük Európában, Jugoszláviában. A nemzetközi közösség sokáig tehetetlenül szemlélte ezeket a konfliktusokat. A legjobb esetben is csak egy fegyverszünet elérésére voltunk képesek, de nem történt igazi előrehaladás a konfliktusok megoldásában. A kommunizmus bukása nem hozott igazi békét és haladást a világ nagyobb része számára. Valami nyilvánvalóan megváltozott a világban. Lehet, hogy nem a kommunizmus bukása volt az a nagy változás, ami egy új paradigma kialakulását eredményezte? Akkor mi az a változás, ami végbement a világban, hiszen nem lehet kétséges, hogy a világ ma radikálisan különbözik attól a világtól, amelyet egy évtizeddel ezelőtt ismertünk, s a kommunizmus bukása nyilvánvalóan nem, vagy legalábbis nem a teljes, magyarázat a változásokra. A következőkben ennek az elemzésére teszünk kísérletet. I. Az elmúlt évszázadokban, lényegében az 1648-as vesztfáliai béke óta, a nemzetközi rendszer alapját a (nemzet-)államok képezték. A nemzetállamok (kormányainak, parlamentjeinek) politikája és döntései befolyásolták a nemzetközi helyzetet és az állam polgárainak életét, az államok közti kapcsolatrendszer képezte a nemzetközi rendszer alapját. Ebben a rendszerben az államok a nemzetközi jog kizárólagos alanyai (a nemzetközi szervezetek korlátozott jogalanyisága a tagállamok jogalanyiságából származik), az államok képezték és irányították a nemzetközi szervezeteket és az államoké volt a szervezett erőszak (a háború) joga is. Ezt a rendszert több ponton kezdték aláásni a XX. század végén. A nagy, főként nemzetközi monopóliumok kialakulása olyan döntéshozók megjelenését jelentette a nemzetközi rendszerben, amelyek nem államok. Magatartásukat és döntéseiket ugyan alá kell vetniük az államok által kialakított belső és nemzetközi jogrendszernek, de az államok irányításának alapvető vonásai, különösen a demokratikus kontroll velük szemben nem érvényesül (itt és most nem elemezzük azt a jelenséget, hogy a nagy monopóliumok milyen hatást gyakorolnak az államok döntésekre, bár ez nyilvánvalóan nem elhanyagolható). A világcégek azonban nem váltak a nemzetkö4 Külügyi Szemle
