Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE - Soutou,Georges-Henri: Az ötvenéves háború. A kelet-nyugati kapcsolatok (1943-1990)
A hidegháború története - G.-H. Soutou: Az ötvenéves háború Az ötödik fejezet teljes egészében az 1947-es év eseményeinek taglalásával (Truman- doktrína meghirdetése, moszkvai konferencia, a Marshall-terv, a szovjet ellenoffenzíva okai és összefüggései, a szklarska porebai konferencia és a Komintern megalapítása, a franciaországi és olaszországi sztrájkok mögött meghúzódó szovjet „lazítási" politika, a november-decemberi londoni konferencia bukásának okai és következményei a hidegháború kirobbanásában), a hatodik az első kelet- és nyugat-európai konfliktusok összefoglalásával foglalkozik. Ebben a részben olvashatjuk az európai integrációs folyamat kialakulásának okaival és a háború utáni amerikai Európa stratégia 1948-1949 közötti alakulásával foglalkozó részt. A hetedik fejezet foglalkozik a „klasszikus hidegháború" időszakával, amelyen belül elsődlegesen a sztálini diplomácia politikai (kínai-szovjet viszony, atomfegyverkezés, a német újrafegyverkezés és a német egyesítés kérdései, illetve annak hatásai az atlanti szövetség alakulására) és katonai (koreai háború) tevékenységén és azok ellentmondásain van a hangsúly. A fejezet végén külön elemzi a hidegháború kiteljesedésében alapvető szerepet játszó sztálini diplomácia ideológiai összetevőit. A nyolcadik fejezet az 1953-1955 közötti „kis enyhülés" kialakulásának az okait, a kilencedik pedig a bukásának és az 1956-1958 között ismét kiújuló viszálynak a korszakát vizsgálja. Az események értékelését többféle szempontból, de elsősorban a szovjet és az amerikai (Eisenhower-adminisztráció politikája) bel- és külpolitikai események változásain keresztül elemzi. Európa vonatkozásában a két nagyhatalom közötti kapcsolatokat a német és az európai biztonság kérdésének az összefüggéseiben (szovjet biztonsági elképzelések az 1954-es berlini konferencián) mutatja be. Ebben a korszakban is a konfliktusok (berlini és szuezi válság, a magyar forradalom és a lengyel felkelés), illetve azok hatása a német egyesítésre, a német határokra, illetve az európai biztonság problémája képezi az elemzés fő vonalát. Nem hagyja figyelmen kívül viszont a szubjektív tényezők hatását (Sztálin halálának következményei a kelet-nyugati kapcsolatok alakulására, Eisenhower és Hruscsov személyisége) és azok következményeit a nemzetközi események komplex összefüggéseiben; itt és a későbbi fejezetekben is többször idézve Raymond Áronnak a Le Figaróban megjelent és a nemzetközi kapcsolatok 1947-1977 közötti történetét elemző vezércikkeit. A tizedik fejezet teljes egészében az 1958-1962 közötti berlini, a következő pedig az 1962-es kubai válsággal foglalkozik. A hidegháború történetében egy önálló szakasz végét is jelentő két konfliktus bemutatásakor ugyan a történész tárgyilagosságával nyilatkozik, de a nemzetközi kapcsolatok eseményeinek összefüggéseit érezhetően a realista politológia alapelvei szerint elemzi. Az események értékelésekor külön fejezetben ismertet meg minket a kortárs Raymond Áronnak a kubai válság következményeire vonatkozó elemzéseivel, amit kiegészít a legfrissebb történészi értékelésekkel. Ezzel párhuzamosan összefoglalja a kelet-nyugati kapcsolatok későb2002. ősz 273
