Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE - Soutou,Georges-Henri: Az ötvenéves háború. A kelet-nyugati kapcsolatok (1943-1990)
Kötn/v- és foh/óiviitszeinle bi történetére döntő hatással lévő változásokat és a szovjet diplomáciai tevékenység módosulásának okait. Ezen fejezetekhez szorosan kapcsolódik az 1963—1964-es esztendőkkel foglalkozó rész, amelyben felteszi azt a kérdést, hogy ezek az évek valóban fordulatot jelentettek-e a hidegháború történetében, és ezt egészíti ki az 1%4-1968 közötti korszak történéseit elemző: „Az enyhülés reményei és határai" címet viselő tizenharmadik fejezet. A „rövid" hatvanas évek elején a nukleáris fegyverkezés kérdései, Kennedy külpolitikája (a vietnami háború kibontakozása) és az európai integráció (De Gaulle „európai Európa" koncepciója), a kelet-nyugati kapcsolatok változásaira kiható tényezők (Hruscsov bukása és a szovjet-kínai ideológiai vita), a nyugati értelmiségi körökben 1963-1964 folyamán kialakult igen gazdag, és sokoldalú vita (itt is ismét és a könyvének későbbi fejezeteiben is sokszor idézve Raymond Áront), illetve a nyugati kommunista mozgalomban bekövetkezett változások eseményeit foglalja össze. Az 1964-1968 közötti időszak egy igen összetett és ellentmondásos periódus volt, amelyet az enyhülés mellett intenzív atomfegyverkezés és súlyos válságok jellemeztek (a vietnami háború eszkalációja, a hatnapos háború, a prágai tavasz). A két nagyhatalom közötti feszültség 1972-ben a SALT szerződés megkötésével mérséklődött, és Washington, Peking, Moszkva között lassan kezdett kialakulni egy geostratégiai háromszög. Európában ez a korszak a De Gaulle-i „grandeur" külpolitika kiteljesedését hozta, miközben az 1969- ben meghirdetett német keleti politika a kétpólusú világ szerkezetében újabb változást hozott. Soutou ebben a fejezetben is részletesen és tárgyilagosan elemzi a nemzetközi kapcsolatok változásait, mégpedig az események és a tényezők komplex összefüggéseinek vizsgálatán keresztül. A „Nemzetközi kapcsolatok változásáé' címet viselő tizennegyedik fejezet az 1969-1973 közötti történéseket, a következő pedig a helsinki folyamatot és az enyhülést vizsgálja. Soutou itt megfogalmazza azon hipotézisét, miszerint a nemzetközi kapcsolatok történetében 1989-1990 között bekövetkezett fordulat történeti gyökerei a hatvanas évek vége és a hetvenes évek eleje közé nyúlnak vissza. Ekkortól kezdve ugyanis már nem beszélhetünk egyértelműen csak kétpólusú világról, és a későbbi kelet-európai politikai változások gyökerei is innen eredeztethetek. Magvar szemszögből nézve két megállapítását érdemes kiemelni. A kelet-európai kommunista rendszerekben végbement változások példájaként felhozza a kádárizmus lényegének azon értelmezését, miszerint a viszonylagos anyagi jólét fejében a lakosságtól a szabadság elvételének az elfelejtését várták, ugyanakkor utal az 1956-os forradalomnak a kelet-nvugati kapcsolatokra való hatására is. A forradalom leverése ugyanis Soutou szerint rávilágított arra a tényre, hogy a kelet-európai államoknak nincs esélyük a szovjet befolyás alóli megszabadulásra, és így a nyugat számára az európai biztonság kialakítása a kelet-nyugati enyhülés és helsinki folyamatában volt elérhető. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan a nyolcvanas évek végére már egyre nyil214 Külügyi Szemle
