Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE - Soutou,Georges-Henri: Az ötvenéves háború. A kelet-nyugati kapcsolatok (1943-1990)
Könyv- és folyóiratszelnie a francia és az olasz kommunista párt és Sztálin kapcsolatai is, amelyek egészen a Szovjetunió felbomlásáig hatással voltak a kelet-nyugati viszony alakulására. Ugyancsak külön foglalkozik De Gaulle és Sztálin találkozásával és a szovjetek nyugat-európai politikájával. A teljes harmadik fejezetben a jaltai és a potsdami konferenciák történetét dolgozza fel. Hangsúlyozza, hogy az a leegyszerűsítés, miszerint a két konferencia a három győztes hatalom közötti együttműködés lehetséges mintája volt, illetve a másik interpretáció, miszerint a konferenciák a három nagy közötti hidegháború kezdetét jelentették, egyaránt nem állják meg a helyüket, mivel a történeti valóság ennél sokkal összetettebb és ellentmondásosabb. Az 1945-ben megalkotott új európai rend valójában 1989/1990 után valósult meg, és a források folyamatos felszabadulása lehetővé teszi ezeknek a történéseknek a reális értékelését. Soutou külön foglalkozik a szovjeteknek és az amerikaiaknak az események ellentétes értelmezéséből fakadó konfliktusával, ugyanakkor az 1945-ös konferenciákat egyben a nyugat-európai integrációs folyamat történeti kezdetének is tartja. Az 1945-1946-os évek eseményeit kétértelműnek értékeli, mivel a békeszerződés megkötésének szándéka mellett a nagyhatalmak közötti konfliktusok is egyre inkább megjelentek. Kiemeli, hogy a hidegháború első igazi konfliktusai nem Németországban és nem is Kelet-Közép-Európában, hanem a mediterrán világban (Görögországban és Törökországban), Közép-Azsiában (Iránban), illetve a Távol-Keleten (Korea) bontakoztak ki, és döntő mértékben a szovjet és az amerikai (nyugati) geopolitikai érdekek közötti feszültségből eredtek. A német kérdés körüli ellentétek (ennek középpontjában mindvégig a német keleti határok kérdése, illetve a német újrafegyverkezés problémái álltak) és az európai konfliktusok a negyvenes évek második felében (a nyugat-berlini blokád idejétől) kezdtek kibontakozni. Soutou a német kérdés történeti gyökereinek és az ahhoz kapcsolódó ellentéteknek az értékelésében szintén hangsúlyozza, hogy a hetvenes évek revizionista történetírása helyett, amely visszavetíti az amerikaiak és az angolok későbbi szerepét az NSZK megalakulásának idejére, a korabeli tények tárgyilagos értékelésére kell törekedni. Az európai politikai változások elemzésekor a kelet-európai országok szovjetizálását röviden, de tárgyilagosan mutatja be, mint ahogy a skandináv térség stratégiai jelentőségének növekedését is. A hidegháború gyökereinek vizsgálatakor külön foglalkozik az atomfegyver megjelenésével, és kiemeli, hogy az atomfegyverek a hidegháború lényegének értelmezése és megértése tekintetében alapvető fontossággal bírnak. A negyedik fejezetet a világháború lezárását jelentő békeszerződésekkel, a nagyhatalmak politikáját meghatározó érdekek bemutatásával zárja. Az olvasó figyelmét fokozatosan a konfliktusok kiéleződése, a szovjet külpolitikai aktivitás okai és Sztálin szerepe felé irányítja, miközben tárgyilagosan (szakirodalom és források bőséges fel- használásával) összefoglalja az eseményeket. 212 Külügyi Szemle
