Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Rostoványi Zsolt: Civilizációk a civilizáció ellen? A hidegháború utáni nemzetközi rendszer antinómiái
Rostoványí Zsolt Gyakorta tapasztalhatjuk ugyanakkor azt a kettősséget, hogy valamilyen folyamatnak, helyzetnek van egy történelem- vagy társadalomfilozófiai s mellette egy gyakorlati, technikai-gazdasági értelmezése. Legjellegzetesebb példa minderre a modernitás- modernizáció kategóriapárja, ahol a modernitás kifejezés a - Habermas elnevezésével - „felvilágosodás projektumának" történelem- és társadalomfilozófiai, ha úgy tetszik civilizációs kerete, egy sajátos felfogás, világlátás, míg a modernizáció empirikus, a reálfolyamatokra vonatkozó gazdasági-társadalmi-politikai kategória. Az elmondottak alapján megállapíthatjuk, hogy a) a globalizáció hatására kialakult globális gazdaság avagy - kissé bővebb értelemben - globalitás nem jelent „globális civilizációt", sokkal inkább egyfajta „globális technostruktúrát"82; b) még ha valaki annak hívja is, a „globális civilizáció" nem azonos a nyugati civilizációval, de még annak észak-amerikai alrendszerével sem; és c) a globalitással avagy „globális civilizációval" sok szempontból szemben állnak a partikuláris civilizációk. (Ez a szembenállás gyakorta az Egyesült Államok ellen irányul, különösen amennyiben a globalitást az amerikai civilizációval azonosítják.) A globalizáció - pontosabban a globalitás - és a civilizációk szembenállásának a felsorolt empirikus okokon túlmenően van egy kifejezetten elméleti oka is. A globalizáció (vagy globalitás) esetében az a sajátos helyzet, hogy ezek a kifejezések a jelenlegi világ- állapot empirikus, technikai-gazdasági jellegzetességeit jelölik. Amennyiben viszont a kérdést társadalom- vagy történelemfilozófiai síkon kívánjuk vizsgálni, ehhez a civilizáció (angolszász értelmezésű) kategóriája szolgáltathat megfelelő keretet. Ebben az értelemben viszont „globális civilizációról" napjainkban nem beszélhetünk. Amennyiben nem fogadjuk el a német technicista civilizációértelmezést - és magam ezzel sohasem értettem egyet -, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy minden civilizáció alapja, központi eleme egy többnyire vallás által legitimált világszemlélet, ha úgy tetszik: világnézet. A globalitásnak („globális civilizációnak") pedig nincs világnézete, az összes létező civilizációnak viszont - beleértve az amerikai civilizációt is - van. Egy világnézet nélküli, csak a piaci racionalitás által mozgatott, haszon elvű és instrumentalizált világban éppen az élet értelme, az értékek válnának semmivé s adnák át a helyüket a hasznosságnak, a profit kizárólagosságának. Egy ilyen értékek nélküli, kiüresedett és teljességgel technicizálódott racionalitással valamennyi civilizáció szükségképpen szembekerül. A „globális civilizáció" elméleti síkon három különböző módon értelmezhető: a) világnézet nélküli, kizárólagosan „technikai civilizációként", ami azzal az „előnnyel" jár, hogy kiküszöböli a közös értékek keresésének nehézségeit. Ez megfelel a német értelmezésű technikai civilizációfogalomnak, s a végeredmény egy világnézet nélküli, technicista/instrumentalista/racionalizált, a piac kizárólagos szempontjai és a haszonelvűség által vezérelt „globalitás", amely elszakadt a létező civilizációktól; 64 Külügyi Szemle
