Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Rostoványi Zsolt: Civilizációk a civilizáció ellen? A hidegháború utáni nemzetközi rendszer antinómiái
Civilizációk a civilizáció ellen ? b) ha viszont az angolszász civilizádóértelmezésen alapul, akkor vagy egy domináns civilizációnak a többi feletti uralmaként, hegemóniájaként - amin csakis az amerikai civilizáció dominanciája és univerzálissá válása - érthető, ami viszont a többi civilizáció számára elfogadhatatlan, hacsak rá nem kényszerülnek az elfogadására; vagy c) igazi globális civilizációként, vagyis a civilizációk közötti fokozódó összefonódás és konszenzus nyomán valamiféle, a létező civilizációk közös pontjainak, értékeinek szintéziseként. E két utóbbi esetet tekintve viszont a jelenlegi helyzetben tényleges globális civilizációról nem beszélhetünk. Véleményem szerint a jelenlegi helyzetet társadalomfilozófiai síkon, a civilizációk síkján az atlanti/amerikai civilizáció kétségtelen túlsúlya jellemzi. Empirikus-technikai alapokon fennáll ugyanakkor az első állapot is, amelyre viszont - mivel mint említettem, magam az angolszász civilizációértelmezést vallom - inkább a globális modernizáció, technicizált „globalitás", az ehhez vezető „civilizációs folyamatra" pedig a „modernizációs folyamat" elnevezéseket használnám. Szerintem jelenleg „globális civilizáció" nem létezik, létezik viszont egyfelől egy domináns nyugati, azon belül is északamerikai civilizáció, másfelől pedig egy technicizált-instrumentalizált-radonalizált globalitás mint a globalizáció vagy másképpen globális modernizációs folyamat következménye. Egy igazi globális civilizádó létrejötte jelenleg igen távol áll a valóságtól. Persze voltaképpen mindegy, hogy minek nevezzük ezt a helyzetet, globális civilizációnak, technicizált globalitásnak, globális technostruktúrának, avagy globális kapitalizmusnak; a veszélyei nyilvánvalóak. Amint arra már utaltunk, nem véletlenül beszélnek sokan a „globális civilizáció válságáról", ez a fajta civilizáció ugyanis kísértetiesen emlékeztet a spengleri civilizációfogalomra, ahol, mint tudjuk, a civilizáció a kultúra fejlődésének negyedik, utolsó, hanyatló szakasza. Előnyei is vannak, persze, miután elkerüli a civilizációk ütközésének egyik alapvető okát: az eltérő értékeken alapuló különböző világnézetek ütközését. Ezek helyébe ugyanakkor másfajta, „értéksemleges" ütközési pontok és törésvonalak, tudniillik a sikeresek és a sikertelenek, az előnyöket élvezők és a hátrányoktól szenvedők közöttiek lépnek. A civilizációk és a kultúrák klasszikus értékei helyébe ugyanakkor - és ez már komoly problémát jelent - egyetlen, mindinkább kizárólagossá váló és univerzalizálódó „érték", nevezetesen a piád érték, azaz a profit lép, amelynek egyedüli és kizárólagos szempontja a hasznosság, az anyagilag mérhető siker. Ez az érték azonban semmilyen kapcsolatban nem áll a civilizációk és a kultúrák értékeivel, a szociális avagy a morális értékekkel. Sor kerül magának a kultúrának a piacosítására is, s így válik az értékorientált kultúrából piaci áru, amely maga is munka terméke. Nem véletlenül emelik fel egyre többen a hangjukat a „piaci fundamentalizmus" ellen, és keresik az egyetemes, közös értékeket, a globális etikát. Napjainkban ugyanis - és ezt igen jól látja 2002. tavasz 65
