Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Rostoványi Zsolt: Civilizációk a civilizáció ellen? A hidegháború utáni nemzetközi rendszer antinómiái
Civilizációk a civilizáció ellen ? hovatartozását (ha lehet egyáltalán ilyesmiről beszélni) pedig igen nehéz pontosan meghatározni csakúgy, mint egyes, nemzetállamokhoz már nehezen köthető, a globális gazdaságot vezető tőkés csoportokét. Az utóbbi néhány év fejleményei, a gazdasági-pénzügyi folyamatok fokozódó „elszemélytelenedése" jelentősen megnehezítették annak a pontos meghatározását is, hogy kinek a részéről áll fenn a „globális hegemónia", illetve „dominancia"? Pontos és egyértelmű választ adni a kérdésre valószínűleg nem lehet, pontosabban szólva a válasz attól is függ, a nemzetközi rendszer melyik síkját, melyik „világát" vizsgáljuk: az „államok világát" vagy más „világokat"? Különösen a gazdasági adatok alapján továbbra is beszélhetünk a fejlett országok hegemóniájáról, hiszen a globalizáció folyamatának fő haszonélvezői a fejlett országok. Ami a mind nagyobb szerepet játszó virtuális vagy elektronikus gazdasági-pénzügyi folyamatokat illeti, ezek pontos hátterét a szövevényes összefonódások, elektronikus mozgások miatt szinte lehetetlen feltárni, a gyakran sem konkrét országhoz, sem konkrét társasághoz nem hozzárendelhető befektetőknek a piaci helyzet hatására hozott egyszeri döntésein alapulnak. Egyértelmű tehát, hogy a globalizáció nem szüntette meg, inkább tovább erősítette a függőségi, ha úgy tetszik: a centrum-periféria viszonyokat, csakhogy most nehezebb beazonosítani az egyes szereplőket. A globalizáció fő jellemzője a teljesen új térszerkezet kialakulása, a területenkívüliség, és meghatározóan az elektronikus tér és az „elektronikus tömeg" szerepének óriási megnövekedése. Kétségtelen, hogy a globalizáció leginkább az amerikai civilizáció értékrendjének felel meg - s a globalizáció előnyeit leginkább az USA élvezi -, de „önjáróvá", ellenőrizhetetlenné válva mindinkább elszakad amerikai civilizációs alapzatáról. A globalizáció érvénye döntő módon a gazdasági-pénzügyi szférára terjed ki. Ha a „klasszikus" hármas felosztást (gazdaság-politika-kultúra) alkalmazzuk, csak globális gazdaság létezik, azonban még ez sem fedi le a teljes világgazdaságot. Nem beszélhetünk ugyanakkor globális politikáról vagy globális kultúráról, ahogy megítélésem szerint globális vagy nemzetközi társadalomról sem. Vizsgáljuk meg az igazán globalizálódott gazdaságot! A globalizáció talán legfontosabb sajátossága a gazdasági folyamatok, a különböző gazdasági tevékenységek virtu- alizálódása, másképpen fogalmazva: elektronizálódása. Minderre a legjobb példát a globális tőkepiac szolgáltatja, melynek nagyságát a kilencvenes évek végén 75 ezer milliárd US dollárra becsülték. (Csak összehasonlításképpen: 1998-ban a világ összesített GNP-jének értéke 28 500 milliárd US dollár volt.) A devizapiac globalizálódása hallatlanul gyors ütemben ment végbe: a napi forgalom a hetvenes évek közepén 15 milliárd, tíz év múlva 60 milliárd, a kilencvenes évek közepén pedig már 1500 milliárd US dollár. Míg a devizaügyletek értéke a nyolcvanas évek közepén a világkereskedelem tízszeresét tette ki, tíz év múlva már a hatvanszorosát.74 2002. tavasz 61
