Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Rostoványi Zsolt: Civilizációk a civilizáció ellen? A hidegháború utáni nemzetközi rendszer antinómiái
Rostoványi Zsolt tődő, a második esetben viszont a kultúra egy „általános emberi »szoftver«", amely egy transzlokális tanulási folyamatban alakul ki, exogén, diffúz és heterogén, új etni- citáshoz és új identitáshoz kötődő. Ez az értelmezés emlékeztet az egyes és többes számú civilizációértelmezésekre, hiszen az első esetben kultúrákról, a második esetben viszont kultúráról van szó.72 • Lényegében hasonló értelemben használatos a „kreolizáció", bár egyes teoretikusai aláhúzzák, hogy itt nem is annyira kulturális, mint inkább szociális folyamatról van szó. A nemzetközi áramlások (személyek, áru, pénz, technika, információ, eszmék stb.) tekintet nélkül a határokra, a különböző helyeken különféle sajátos képződményeket hoznak létre, a lokális, a regionális és a globális struktúrák keveredésével járnak. E keveredésekben a globális rendszer fragmentálódik, a lokális struktúrák globalizálódnak. A kreolizáció egy sajátos, e keveredéseknek megfelelő szociális identitás. A kultúra pedig elsősorban jelentés, amely az identitáshoz kötődik.73 • A „kreolizáció" vagy „hibridizáció" sem hoz létre azonban globális kultúrát, pontosabban a globális kultúra maga is kreolizált. Ebben az értelemben azonban alig találhatunk olyan kultúrát, amely maga is ne lenne - legalábbis valamilyen mértékben - kreolizált, vagyis ne legalább két vagy több forrásból származzon. A globális folyamatok elszemélytelenedése A korábbiakban már kitértünk az etatista típusú, (nemzet)állam primátusára épülő nemzetközi rendszer erodálódására. E folyamat következményeként alapjaiban rendült meg a vesztfáliai típusú nemzetközi rendszer két meghatározó tényezője: egyfelől megváltozott a szuverenitás értelmezése és jelentése, másfelől pedig a területiség szerepe a deterritorializáció folyamata, a határok átjárhatósága, a határokon átnyúló nemzetközi áramlások (személyek, áruk és szolgáltatások, technikák, tőke, illetve pénz, eszmék és ideológiák, információk, normatív intézmények, viselkedésmódok és gyakorlatok) nyomán jelentősen csökkent. Az állam szerepe sokak szerint jelentősen kisebbedéit - egyesek kifejezetten a nemzetállam válságáról beszélnek (véleményem szerint a nemzetállam még hosszú ideig a nemzetközi rendszer meghatározó szereplője marad) -, legalábbis átalakult, módosult az állam ellenőrzési képessége a globalizáció hatókörébe tartozó folyamatok felett. De igazak-e ezek a megállapítások a fejlett nyugati államokra, különösen a világ vezető nagyhatalmára, az USA-ra is? Véleményem szerint igen. A globalizáció folyamatainak hátterében ugyanis elsősorban nem nemzetállamok, nemzetállami döntések, hanem nemzetközi társaságok, illetve országhatárokat átívelő áramlások állnak, s a globalizáció a fejlett országok lakosságának egyes rétegeit is kifejezetten hátrányosan érinti. A nagy társaságok nemzeti 60 Külügyi Szemle
