Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Rostoványi Zsolt: Civilizációk a civilizáció ellen? A hidegháború utáni nemzetközi rendszer antinómiái
Civilizációk a civilizáció ellen ? • Globális kultúra alatt sokan azt értik, amit a szakirodalom úgynevezett „harmadik kultúráknak"66 nevez, vagyis azokat a nemzetállamoktól független, a társadalmakat keresztező „transzszocietális" gyakorlatokat, tudásmódokat, intézményeket, kultúrákat, amelyek a kultúra egészéhez, vagy akár egy tényleges „globális kultúrához" képest meglehetősen behatároltak. A kulturális áramlások67 következményeként kialakuló, közvetítő funkciót betöltő „harmadik kultúrák"68 azonban egyáltalán nem csökkentik a lokális kultúrák szerepét. • Bár vannak jelei egyfajta „posztmodern, kozmopolita kultúrának"69, amely alapvetően művi, kontextus nélküli, tértől és időtől független, technikai, természeti múlt és történelem nélküli, egymástól független alkotóelemek elegye, a nemzetállamok még mindig komoly akadályát jelentik egyfajta igazi globális kultúra létrejöttének, inkább csak „kulturális térségekről" (cultural areas) beszélhetünk, amelyek nem jelentenek egyelőre igazi kihívást a még meglehetősen kompakt nemzeti kultúrák számára.70 • A globalizáció nyilvánvalóan nagymértékben hat a kultúrára is. A kapcsolatok, a kommunikáció intenzitásának rendkívüli megnövekedése a kultúrák szaporodó érintkezését, ütközését eredményezi, ennek nyomán pedig nő a konfliktusok lehetősége, az egyes kultúrák elhatárolódási törekvése, szándékuk különbözőségük, sajátosságaik markáns megfogalmazására. A globalizáció változásai kiváltják a partiku- larizmus, lokalizáció, a különbség újrafelfedezését és újradefiniálását, ez pedig határokat szab a modernitás kulturálisan egységesítő, a kultúrát is globaüzálni szándékozó törekvéseinek. • „A lokalitás fokozódóan világméretű diskurzusa" nyomán kialakul egyfajta globális kultúra, ez azonban nem más, mint a kultúrák közötti kommunikatív és interakcio- nális kapcsolatrendszer, amely a kommunikációk és interakciók sokféle aszimmetrikus formáját foglalja magában.71 Vannak, akik a kultúrák „hibridizációjáról" beszélnek, mint ami a globális kultúrát a kultúrák egyfajta „keverékeként" hozza létre, s magát a globalizációt is azonosnak veszik a „hibridizációval". E vélemény szerint a globalizáció jelenlegi szakaszát az különbözteti meg a korábbiaktól, hogy egyetlenegy formáció, szervezeti mód sem tud túlsúlyra, monopolhelyzetbe kerülni. A „strukturális hibridizáció" mindenféle kevert, egymást átható formák meglétét jelenti („félperiféria", „félproletariátus", premodernitás, modernitás és posztmoderni- tás együttélése és egymásra hatása stb.). A „hibridizáció" teoretikusai általában a kultúrát nem a hagyományos, „territoriális" értelemben értelmezik, hanem mint „transzlokális kultúrát", amelyet a „kultúra deterritorializációjának" felgyorsulása hozott létre, pontosabban a felgyorsult globalizáció és hibridizáció deterritorializálja a korábban territoriális kultúrát. Az első esetben a kultúra egy lokalizált tanulási folyamat eredményeként jön létre egy társadalomhoz vagy egy társadalmi csoporthoz kapcsolódóan, eredendően endogén, organikus, egységes, etnicitáshoz és identitáshoz kö2002. tavasz 59
