Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - RÉGIÓSTRATÉGIÁK - Magyarország külkapcsolati stratégiája az Öböl térségében
Magyarország külkapcsolati stratégiája az Öböl térségében nácsot alkotó monarchiák jelentős olajbevételeik és intenzív fegyverkezési programjaik ellenére nem képesek stratégiai ellensúlyt képezni az Öböl két északi hatalmával szemben. Mint azt az 1990-91-es Öböl-válság bebizonyította, éles konfliktushehjzetben a térség biztonságának - és a kőolajexport folyamatosságának - garantálására csak olyan nemzetközi koalíció képes, amelynek meghatározó politikai és katonai vezető ereje az Egyesült Államok. Az Öböl az amerikai globális stratégia egyik fókuszpontja. Az USA alapvető regionális célkitűzése az öbölbeli nyersolaj világpiacra jutását gátló tényezők (agresszió, az olajtermelő államok destabilizálódása) kiiktatása, annak megakadályozása, hogy a térség olajlelőhelyeinek döntő hányada egyetlen, hegemén helyi hatalom ellenőrzése alá kerüljön. E stratégia jegyében az Egyesült Államok a kilencvenes évek folyamán Irakkal és Iránnal szemben a kettős feltartóztatás politikáját követte. Irak esetében az ENSZ BT jóváhagyását élvező szankciókkal és helyi ellenőrzésekkel, Iránnal szemben pedig egyoldalú jogi lépésekkel (Iran-Libya Sanctions Act) igyekezett keresztezni e két ország katonai fejlesztéseit, proliferációs szándékait. Az Öböl Együttműködési Tanács államai potenciális felvonulási területként, előretolt tengeri és légi bázisokként, logisztikai hátországként, a regionális katonai stratégia költségeinek részfinanszírozóiként kaptak lényeges szerepet. Az Öbölre megkülönböztetett figyelem hárul a terrorizmussal szembeni globális küzdelem összefüggéseiben. A kuvaiti háború óta eltelt csaknem egy évtizedben a kettős feltartóztatásra és a közvetlen katonai jelenlétre épülő amerikai stratégia keretfeltételei regionális és nemzetközi síkon egyaránt módosultak: 7. Az iraki állam jellege és regionális helye összetett problémák gyújtópontjában áll: az etnikailag és vallásilag egyaránt összetett ország területi egységének megőrzéséhez, valamint a bagdadi rendszer regionális ambícióinak féken tartásához egyaránt elsőrendű térségbeli és nemzetközi érdekek fűződnek. A szankciók ellenére Irak még mindig a térség legjelentősebb szárazföldi katonai hatalma, amely jelenlegi állapotában is potenciális fenyegetést jelenthet Kuvaitra és Szaúd-Arábiára. A rendszer belső hatalmát a szankciók paradox módon - az iraki társadalom fizikai kiszolgáltatottságának növelése révén - megerősítették, a gyenge és megosztott ellenzék nem volt képes alternatívát felmutatni. A büntetőintézkedések humanitárius következményeinek demonstratív bemutatásával Bagdad igyekszik megkérdőjelezni az ENSZ határozatarnak erkölcsi alapjait, regionális és nemzetközi támogatottságának mértékét. Elmélyült a BT állandó tagjainak megosztottsága a szankciók célszerűségét és jövőjét illetően. 2001. szeptember 11 -ét követően az iraki rendszer jövőjére a terrorizmussal szembeni globális fellépés további irányaira és módszereire vonatkozó amerikai stratégia alakulása alapvető befolyást gyakorol. 2. Az iráni rendszer a kilencvenes évtized végére mind belső, mind külső megnyilvánulásait tekintve mérsékeltebbé vált. A demokratizálási és gazdasági reformtörekvések megindulásával egy időben Teherán felhagyott az iszlám forradalom exportját célzó próbálkozásaival, konszolidálta viszonyát az ÖET államaival. Nemzetközi elszige7 38 Külügyi Szemle
