Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Rostoványi Zsolt: Civilizációk a civilizáció ellen? A hidegháború utáni nemzetközi rendszer antinómiái
Rostoványi Zsolt Mélyebb elemzés nélkül úgy tűnik, a globalizáció folyamata a társadalmi, illetve szociokulturális evolúció folyamatának - ha úgy tetszik, az eliasi „civilizációs folyamatnak" - a szerves része. Ez igaz is, amennyiben a civilizációt a német fogalmi értelmezésnek megfelelően anyagi-technikai fogalomként használjuk.58 Amennyiben viszont a civilizáción nagy kiterjedésű kultúrát értünk, a globalizáció inkább a modernizációs folyamat részének tűnik. A kérdés fő paradoxona abban rejlik, hogy ez a folyamat a nyugati civilizáció talaján bontakozott ki, onnan terjedt át azután az egész világra, szinte elválaszthatatlanul összefonódva - kialakulásától kezdve egészen napjainkig - először a nyugati civilizációval, majd annak atlanti, illetve észak-amerikai alrendszerével. Ez a tény, illetőleg az árnyalt, differenciált megközelítés hiánya azután egy sor téves, illetve könnyen félremagyarázható következtetés levonására szolgáltat alkalmat. Ilyen mindenekelőtt a nyugati fejlődés egyetemes érvényűségére vonatkozó megállapítás59, az unilineáris fejlődési modell alapja. Max Weber volt az, aki különböző munkáiban a nyugati kultúra más kultúrára nem jellemző racionalizmusával, illetve a „célracionalitással" magyarázta a sajátos, mégis egyetemes jelentőségű és érvényű modem fejlődés, a kapitalizálódás kialakulását.60 Az ötvenes-hatvanas években népszerű modernizációs elméletek Weber teóriáját gondolták és fejlesztették tovább, megpróbálván kiküszöbölni a neki tulajdonított Európa- centrikusságot, illetve Nyugat-központúságot, mintegy kiszakítva a modernizációt az azt megalapozó nyugati civilizációs-kulturális összefüggésrendszerből: ekkor terjedt el széleskörűen az a felfogás, amely szerint a modernizáció valójában „értéksemleges" technikai kategória, a társadalmi evolúció civilizáció(k)tól független, civilizációs meg- határozottság(ok)tól mentes szükségszerű velejárója. A modernizáció ebben az általános értelmezésben a tradicionális társadalmak modern társadalmakká válásának a folyamata, s a kettő közötti fő különbség az utóbbiakat jellemző állandó, szakadatlan és gyors változás.61 A modernizációról az elmúlt évtizedekben könyvtárnyi szakirodalom íródott, hiszen minden felzárkózni kívánó ország szembekerül a modernizáció kényszerével. Változáson mentek át maguk a modernizációs elméletek is: az első időszák evolucionista-uni- lineáris felfogásától annak hangsúlyozásáig, hogy a modernizáció nem feltétlenül jelent univerzalizálódást, hanem ellenkezőleg: különböző civilizációs-kulturális alapokon eltérő formákat is ölthet.62 Persze e kétfajta kijelentés csak látszólag ellentétes, hiszen maga a modernizáció folyamata univerzális, és lényegét tekintve valóban „technikai" folyamat, s a globalizáció, a világgazdasági alkalmazkodás kényszere minden civilizációt, minden társadalmat elkerülhetetlenül szembesít a modernizáció szükségszerűségével, s jóllehet a konkrét megjelenési formákban lehetnek (ahogy vannak is) különbségek, bizonyos alapvető technikák és intézmények világméretekben azonosak. És épp ez a civilizációk egyik legnagyobb dilemmája. Miután a modernizáció folyamata először az európai, nyugati fejlődés velejárója 56 Külügyi Szemle
