Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - VILÁGPOLITIKA - Lévai Imre: Kapitalizmusok összecsapása és a világrend átalakulása?
Kapitalizmusok összecsapása és a világrend átalakulása? sem tart örökké, hogy hosszabbnak tűnik, mint a két »forró« világháborút követő hanyatlás és válság periódusai. De sem a remény, sem a félelem nem jóslat. Értjük, hogy tudatlanságunk homályos felhője és a jövő részleteinek bizonytalansága mögött továbbra is ott munkálnak a századot alakító történelmi erők. Olyan világban élünk, melyet az utóbbi két-háromszáz év kapitalista fejlődésének titáni gazdasági és tudományos-technikai folyamatai átalakítottak és felforgattak. Tudjuk, de legalábbis ésszerűnek tartjuk azt a feltételezést, hogy a kapitalista fejlődés nem folytatódhat ad infinitum. A jövő nem a múlt folytatása, és mind külső, mind belső jelek arra mutatnak, hogy történelmi válsághoz érkeztünk. A tudományos-technikai gazdaság olyan erőket teremtett, amelyek képesek a környezetet, azaz az emberi élet anyagi alapjait megsemmisíteni. Elérkeztünk arra a pontra, amikor az emberi múlt örökségének pusztulása felszámolhatja az emberi társadalom struktúráit és ezzel együtt a kapitalista gazdaság társadalmi alapjait is. Világunkat egyszerre fenyegeti a robbanás és az összeroppanás. Ennek meg kell változnia. Nem tudjuk, merre tartunk. Csak annyit tudunk, hogy a történelemben erre a pontra érkeztünk..., azt is sejtjük, miért. Egy dolog azonban világos. Ha az emberiség átlátható, megismerhető jövőt akar, akkor nem értelmezheti azt a múlt vagy a jelen problémáinak elhalasztásaként. He erre az alapra építjük a harmadik évezredet, akkor hibáztunk. És a hiba ára, azaz egy megváltozott társadalom alternatívája csak a sötétség lehet." (Hobsbawm, 1998,552. o.) Jegyzetek 1 Mint Marx fogalmaz sokáig mellőzött és immár véglegesen elfeledett írásában (noha A tőkéből kihagyott fejezet a Magyar Filozófiai Szende 1966. X. évfolyam 6. számában magyarul is megjelent): „Ahogy az abszolút értéktöbblet termelése úgy tekinthető, mint annak anyagi kifejezése, hogy a munkát formálisan alávetették a tőkének, úgy a relatív értéktöbblet termelése úgy tekinthető, mint annak anyagi kifejezése, hogy a munkát reálisan alávetették a tőkének. Mindenesetre az értéktöbblet két formájának - az abszolútnak és a relatívnak - ha mindegyiket magáértvalóan, különvált létezésében vizsgáljuk - s az abszolút értéktöbblet mindig megelőzi a relatívat - a munka tőkének való alávetésének két különvált formája felel meg, illetve a tőkés termelés két különvált formája, melyek közül az első mindig előfutára a másiknak, ámbár a továbbfejlődött, a második, viszont bázisa lehet annak, hogy az elsőt bevezessék új termelési ágakba." (Marx, 1988,100-101. o.) 2 Marx így folytatja: „A munka tőkének való formális alávetésekor a kényszer a többletmunkára... és szabadidő megteremtése a fejlődéshez, az anyagi termeléstől függetlenül, csupán más formát kap, mint a korábbi termelési módokban, de olyan formát, amely fokozza a munka folyamatosságát és intenzitását, gyarapítja a termelést, kedvezőbb a munkaképesség változatainak kifejlődése szempontjából, és ezzel a munka- és kereseti módok differenciálódása szempontjából is, végül magát a munkafeltételek birtokosai és a munkások közötti viszonyt merő adásvételi viszonnyá, vagyis pénzviszonnyá változtatja, és a kizsákmányolási viszonyt minden patriarchális és politikai vagy 2002. ősz 127
