Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - VILÁGPOLITIKA - Lévai Imre: Kapitalizmusok összecsapása és a világrend átalakulása?
Lévai hure V. A modernizáció útjai „Az iparilag fejlettebb ország a kevésbé fejlettnek csak saját jövője képét mutatja." (Marx, 1949' 10. o.) A fenti mottóval vezettem be egy nem túl régi, az „informális" tevékenységeknek a „formális" gazdasági körforgásban betöltött szerepéről szóló tanulmányomat, majd parafrazálva a marxi kitételt - „az iparilag kevésbé fejlett ország a fejlettebbnek csak saját múltja képét mutatja" - az akkori idők általam visszásnak ítélt jelenségeire hívtam föl még megbocsátható indulattal a figyelmet. (Lévai, 1989,73. o.) (Nagy örömömre szolgált, hogy - bár közelebbi forrásmegjelölés nélkül - neves kutatók szó szerint átvették szerény mondandómat: Marton-Vágási, 1989, 397. o.) Ma sem tölt el megnyugvással, de már higgadt belátással nyugtázom, hogy az iparilag kevésbé fejlett országok által a fejlettebbeknek mutatott múlt képe az eredeti felhalmozás, az abszolút érték- többlet termelésének korát mutatja. Az eredeti tőkefelhalmozás azonban a kapitalista termelési viszonyok uralkodóvá válásával nem zárult le, a tőke a felhalmozás eredeti forrását képező kapitalizmus előtti termelési viszonyokat „megszüntetve megőrzi", maga alá rendeli, sőt újratermeli. A „tiszta" (zárt) tőkés gazdaság - noha elvileg (elméletileg bizonyíthatóan) önfenntartó növekedésre, azaz relatív értéktöbblet produkálására és realizálására képes - a túlélő prekapitalista termelési viszonyokra rátelepszik és azokon élősködik, ily módon pótlólagos forrásokat biztosítva a bővített újratermelés (tőkefelhalmozás) számára.1 Másutt, több helyen úgy fogalmaztam, hogy a tőke primitív (eredeti) felhalmozása nem más, mint a tőkének formálisan alávetett munka által megtermelt abszolút értéktöbblet (vagyis a munkaerő prekapitalista újratermelési módja által gyakorolt történelmi és erkölcsi nyomás eredményeként a béreket terhelő negatív történelmi-erkölcsi elem) elsajátítása, míg a specifikusan tőkés (saját terminusommal: szerves) felhalmozás forrása relatív értéktöbblet termelése, amely a munkaerő értéke és termelési ára közötti pozitív különbség, s amely a munka tőke általi reális alávetésén alapul. Nyilvánvaló, hogy a munka tőke általi alávetésének és a tőke felhalmozásának e két módja egymásban és egymás által létezik. (Lévai, 1983, 47. o.; 1988, 5. o.) A társadalmi és gazdasági viszonyrendszerek korunkbeli globális informalizálódása, a társadalmak perifériáján élősködő és végtelen számúvá szaporodó (második, harmadik, negyedik stb.) informális és illegális tevékenységi körök egymásba fonódása, a társadalmi marginalizálódás és polarizálódás mindehhez „előrecsatolt" hatása és mellékhatása, a politika kriminalizálódása, a nem anyagi kultúra értékeinek kommercializáló- dása és párhuzamos devalválódása, a „nyugati" (zsidó-keresztény-keresztyén) erkölcsi értékrend krízise, mind-mind a Bródy András által kimutatott 200 éves kulturális világciklus (Bródy, 1983, 160. o.) leszálló ágát jelzi. A befejezetlen jövő (vö. Mickleth77 6 Külügyi Szemle
