Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - VILÁGPOLITIKA - Lévai Imre: Kapitalizmusok összecsapása és a világrend átalakulása?
Kapitalizmusok összecsapása és a világrend átalakulása? wait-Wooldridge, 2000), a pénztőke világuralmának korszaka a jelen vajúdása révén most sem csak „a félorcáján természetes vérfoltokkal", hanem „a fejétől a talpáig minden pórusából vért és szennyet izzadva" (Marx, 1949, 822. o.) jön a világra. Amit eddig lelkesülten „modernizációnak" neveztünk, az lényegében a kapitalista társadalmi-gazdasági viszonyok térhódítása, a specifikusan tőkés felhalmozás uralkodóvá válása.2 A termelékenység növekedésére, a fogyasztás bővülésére épülő modernizációs (akkumulációs) „modell"3 azonban visszatérő vetélytársra akadt: a pénzjövedelmek és vagyonok véletlenszerű vagy erőszakos újraelosztására épülő primitív tőkefelhalmozásra (Almási, 1995; Strange, 1997a), a zérus összegű „üzleti", illetve a negatív összegű „harci" játékra. Itt nem civilizációk csapnak össze nemes (?) küzdelemben, hanem transznacionális és regionális tőkés érdekcsoportok, összefonódott formális és informális hatalmi tényezők vívják küzdelmüket - szó szerint a túlélésért. A szekuláris válságba hanyatló Nyugat néz most szembe már meghaladottnak vélt múltjával, a „keleti" (vagy „déli" - hogy a keleti fokozott érzékenységet se sértsük - vö. Said, 2000) tradicionális, prekapitalista társadalmi és gazdasági viszonyrendszerek újraéledésével: az eredeti tőkefelhalmozás bőséges forrásaiból merítő, modernizáló (feltörekvő) ázsiai al- centrumok (mindenekelőtt Kína - lásd Weede, 1999) világgazdasági versenyével és világpolitikai kihívásával egyfelől, valamint a tradicionális társadalmi és gazdasági formációkat konzerváló vagy restauráló (leszakadó) félperiféria és periféria militáns glo- bális-regionális-lokális lázadásával másfelől. A két irányzat a világgazdaságban elfoglalt és betöltött alárendelt helyzetből, illetve kizsákmányolt szerepkörből való kitörés két eltérő, a felszínen (közvetve) politikai érdekütközésekben és egyelőre korlátozott lokális és regionális katonai összecsapásokban megnyilvánuló útkeresési módja. Modernizációs válságról lemre szó? Bizonyára, ám semmiképpen nem abban az értelemben, ahogy a posztnrodern és a poszt-posztnrodem iskola veti föl a kérdést. (Vö. Pethő, 1996 és 1997) Sem helyem (és bevallom), sem kedvem nincs a reflexív nrodenúzációról, a modernizáció modernizációjáról értekezni. Beismerem, hogy miután kellő erőfeszítéssel átküzdöttem magam hosszú és nem túl szórakoztató „posztista" irodahirakon, nem éreztem úgy, hogy másként - ha már nem tisztábban - látnám a világot. (Vö. Lévai, 1998) Az én hibám, meglehet. A posztmodem diskurzus értelmezésében viszont sokat segített Szentes Tamás elkötelezett tanítása (Szentes, 1980) és Kulcsár Kálmán felvüágosult érvelése (Kulcsár, 1989a), amely - Ralph Dahrendorf szellemes és nrélyenszántó könyvével4 együtt - újra megerősített a klasszikus racionális gondolkodásmód változatlan érvényességében. Nagy empátiával láttatja a kívülről átplántált (szervetlen) „nyugatosítás" és a komplex autochton (szerves) fejlesztés szemléletbeli különbségeit Szentes, aki Andre Guilder Frank hozzájárulását (Frank, 1967,1969) az elmaradottság és fejlődés értelmezéséhez a következőképpen méltatja: „Gunder Franknak azok a munkái, amelyek a latin-amerikai »feudalizmusnak« a perifériás kapitalizmus által és részeként létrehozott és fenntartott jelenségét s az >>el777 2002. ősz
