Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - VILÁGPOLITIKA - Lévai Imre: Kapitalizmusok összecsapása és a világrend átalakulása?
Kapitalizmusok összecsapása és a világrend átalakulása? leti lázadás tűnik meghatározó változásnak, amelyek egymásra hatását nehéz nem észrevenni - és itt közvetítőként nemcsak a Balkán szerepére, hanem az egész orosz befolyási övezet szerepváltására és felértékelődésére, illetve az oda történő amerikai behatolásra gondolhatunk. Mi is történt hát valójában? Valóban csupán a Hobsbawm által föntebb jelzett „nemzetállamok válságáról" van szó, vagy a nemzetközi viszonyok egész rendszere került a kritikus instabilitás állapotába? Az 1. számú tábla szerinti „V. világháború" (Modelski, 1987 értelmezése szerint a XX. századi német harmincéves háború) analógiájára még a „gyenge káosz" első szakaszához (1914-1920) hasonló állapotban leledzik a világrendszer, vagy már bekövetkezett az „erős káoszt" (1939-1945) kiváltó elágazás? (Vö. Saperstein, 1997) Állíthatunk-e egyáltalán bizton bármit is a világrendszer egészének jövőjéről akár csak rövid távon, tekintettel annak rendkívül magas fokú komplexitására? III. Régiók és civilizációk „...két egyidejű ellentétes tendencia összekapcsolásakor a »széthullás-integrálódás« modell nem képes megmutatni, milyen körülmények között jut érvényre az egyik és milyenek között a másik. (...) Ha a világot hét vagy nyolc civilizációnak tekintjük, a nehézségek többségét elkerüljük. így nem áldozzuk fel a valóságot a takarékosság kedvéért, amint az egyetlen vagy a két világ paradigma esetében tesszük, és a takarékosságot sem áldozzuk fel a valóság oltárán, mint az államközpontú, valamint a káoszparadigma esetén." (Huntington, 1998, 40-41. o.) A nemzetállam intézménye létrejötte óta folyamatos válságban van. A nemzetállami kereteket a tőke kereskedelmi (XVI—XVII. századbeli), ipari (XVIII—XIX. századi), majd pénzügyi (a XX. század eleje óta napjainkig tartó) expanziója a felhalmozás kezdeteitől fogva feszegeti és túlnövi. A fönti táblázatban bemutatott világháborús konfliktusok nemzetállamok, pontosabban azok koalíciói gazdasági érdekütközéseinek erőszakos megnyilvánulásai voltak, közelebbről: a világtőkés felhalmozás kritikus szakaszait képviselik. A világrend átalakulásának/átalakításának vezető hatalmai a status cjuo ante megváltoztatása révén a „békés egymás mellet élés" új feltételeit kényszerítették a világ többi részére, majd miután a rendszer viszonylagos egyensúlya megbomlott, a feltörekvő hatalmak a világrendet ismét átalakulásra kényszerítették. Lokális katonai konfliktusok, nemzetállamok közötti két- vagy többoldalú háborús helyzetek természetesen a „világbéke" időszakában is előfordultak, de a világháború egyik formai ismérvét jelentő koalíciós konfliktus lehetőségét a nemzetközi erőviszonyok adott konstellációja a viszonylagos prosperitás, a folyamatos tőkefelhalmozás akadályainak lebontása átmenetileg kiiktatta. (A másik, kézenfekvőbb formális ismérv a háború több föld2002. ősz 111
