Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Miszlai Sándor: Oroszország külpolitikája a jugoszláviai konfliktusok rendezési folyamatában
Miszlni Sándor kedés kérdése, amit úgy kell megoldani, hogy az egykori Bosznia-Hercegovina területén élő három nemzet közül egyben se sérüljön a népek önrendelkezésének joga. A második kérdés pedig a szankciók eltörléséről szól, amihez - véleményem szerint - most érkezett el a legalkalmasabb pillanat. Amint Ön is írta levelében, ezt a legrövidebb határidőn belül meg kell oldani."17 Még ugyanazon a napon, 1994. július 14-én az orosz delegáció belgrádi szálláshelyén a szerb Krajinák vezetője, Milan Martic is tárgyalt a moszkvai diplomatákkal. A találkozón egyértelművé vált, hogy a krajinai szerbek tovább harcolnak a függetlenségükért, illetve a szerb területekhez történő csatlakozásért. Kompromisszumra való készséget nem mutattak. Martic csak egy ideiglenes megoldást tudott volna elképzelni: a „ciprusi modell" szerint a kialakult helyzet konzerválását. Mindazonáltal július 15-én az orosz delegáció mégis elutazott Paléba. A diplomaták úgy ítélték meg, hogy a kontaktcsoport területfelosztási tervére elsősorban a boszniai szerbeknek kell reagálniuk, hiszen az ő területeik jövőbeni sorsáról van szó. A korábban már idézett orosz diplomata, aki résztvevője volt a megbeszéléseknek, a következő értékelést adta: Pale egy önhatalmúlag kikiáltott köztársaság katonai fővárosa, amelyen belül Karadzic rezidenciája egy partizán-főhadiszállásra hasonlított. A boszniai szerbek vezetője Montenegróban született, családja csak később telepedett le Boszniában. Itt végezte el a Szarajevói Orvostudományi Egyetem pszichiátria szakát. 17 éves korában lépett be a kommunista pártba, ahonnan 1968-ban kizárták egy egyetemista ifjúsági mozgalomban való részvételéért. Később önfejűségéért pár hónapos börtönbüntetést is kapott, habár nem politikai elítéltként, hanem köztörvényesként kezelték. A vád a paléi nyaralójának építésével függött össze. Az ügyet bizonyítékok hiányában lezárták, ugyanakkor Karadzic ettől kezdve kívül tartotta magát a politikán, s csak bizonyos szarajevói értelmiségi körökkel állt kapcsolatban. A háború kirobbanásáig Karadzic sikeres, előkelő egzisztenciával rendelkező polgárként élt, a központi boszniai kórházon kívül feleségével magánklinikát is fenntartott. Csoportos pszichoanalíziseket is tartott, többek között ő kezelte a sportolók csapatait. Aktív politikai tevékenységet csak 1989 óta folytat, amikor is megválasztották a Szerb Demokrata Párt elnökének. Karadzic a Boszniai Szerb Köztársaság megalapítója és első elnöke. Karadzic figyelmes, toleráns ember benyomását keltette, az értelmiségiek bizonytalanságával, ezáltal különbözött is a boszniai szerbek többi vezetőjétől. Hívő emberként Oroszországhoz és az orosz kultúrához való viszonya őszintének ítélhető. Kezdő politikusként általában nem volt képmutató bürokrata, leveleit és az egyéb dokumentumokat saját maga fogalmazta.18 Mindazonáltal a boszniai szerbeknek keserű tapasztalataik voltak az orosz diploma76 Külügyi Szemle
