Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Miszlai Sándor: Oroszország külpolitikája a jugoszláviai konfliktusok rendezési folyamatában
Oroszország külpolitikája a jugoszláviai konfliktusok rendezési folyamatában mérce" elvét az egyenlő elbánás elvének kellett felváltania ahhoz, hogy a szemben álló felek a többé-kevésbé igazságos megoldásban reménykedjenek. Az egyenlő jogok elvét alkalmazva a boszniai szerbeket bevonták a tárgyalásokba, méghozzá a muzulmán-horvát koalíció egyenlő partnereként. Ennek az elvnek az alkalmazása lehetővé tette volna a Boszniai Szerb Köztársaság és Jugoszlávia közti államszövetségi kapcsolat kialakulását, mint ahogy a Muzulmán-Horvát Föderáció jogot kapott erre Horvátország vonatkozásában. Az orosz külügyminisztérium támogatta a boszniai konfliktus megoldásának szakaszos elképzelését a nyugati minta alapján (előbb a területi felosztás, majd utána a többi kapcsolódó kérdés rendezése). Az új, alternatív megoldási módozat azonban egy csomagtervre hasonlított: a területi felosztás kérdését összekapcsolta a béketerv több más elemével, mindenekelőtt az alkotmányos berendezkedés kérdéseivel. Feltételezhető volt, hogy a boszniai rendezés hamarább nyugvópontra jut a „földet a békéért" elv alapján, mintha az „előbb földet, majd béketárgyalásokat" elvet alkalmaznák. Az alternatív rendezési terv lehetővé tette nemcsak a kontaktcsoport orosz diplomatáinak tevékenységét, hanem Moszkva önálló kezdeményezéseket is megfogalmazhatott (habár az orosz diplomácia a kontaktcsoport egységét mindennél fontosabbnak tartotta). Ugyanakkor a közvetítői tevékenység különböző formáinak alkalmazásától a nemzetközi összekötőcsoport más országai sem riadtak vissza szükség esetén. Amint azt korábban már érintettük, az orosz elnök megbízásából Baturin látogatást tett Belgrádban és Páléban. Ez a nemzetközi közvetítői tevékenység egyik sajátos, önálló formája volt. A megbeszélések nem sokkal előzték meg azt a július 20-i határidőt, amikor is a boszniai szemben álló feleknek választ kellett adniuk a kontaktcsoport által előterjesztett területi felosztási tervre. A délszláv válság rendezése érdekében ebben az időszakban a többi nemzetközi közvetítő is aktivizálódott. A térségbe látogatott az angol és a francia külügyminiszter is, és július 12-13-án találkoztak Tudjmannal, Izetbegovictyal, Karadzictyal, illetve Milose- victyel. A nemzetközi konferencia társelnökei, Owen és Stoltenberg pedig július 11-14-e között folytattak megbeszéléseket Milosevictyel és Tudjmannal. A vezető politikusok után a katonai megbízottak is igyekeztek nyomást gyakorolni a szemben álló felekre (elsősorban a szerbekre). Július 16-án Zágrábban találkoztak a NATO, az ENSZ és a nemzetközi békefenntartók vezetői, amelynek során kidolgoztak egy forgatókönyvet arra az esetre, ha a szerbek nem fogadnák el a kontaktcsoport által kidolgozott terület felosztási tervet.'4 Ilyen körülmények között fogadta a szerb elnök a Belgrádba érkező orosz delegációt (Baturin, Nyikiforov, Muskajev és Petiin). Ezen a találkozón nyújtotta át Baturin Jelcin válaszát a szerb elnök aggodalmaskodó levelére. Az orosz elnök ebben a dokumentumban a területi felosztás elfogadását javasolta a szerbeknek, kifejtve: a nemzetközi közösség csak a szerbek ellenállására vár, hogy ismét felelőssé tehesse őket. Ezután felsorolta a garanciákat, amelyeket Oroszország tud biztosítani a számukra: 2002. ősz 73
