Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Molnár Anna: Altiero Spinelli és az európai föderalizmus eszméje
Molnár Anna megvalósítását. Spinelli, Monnet és Spaak egységesen az Európai Védelmi Közösség felállítását megelőző európai szintű alkotmányozás mellett érveltek. Mindhárman úgy gondolták, hogy az ÉSZAK Közgyűlését kellene ezzel a feladattal megbízni.24 A hatalmon lévő nyugat-európai politikusok közül e tervet elsősorban De Gasperi és Adenauer támogatta, az angol kormány viszont teljes mértékben ellenezte a föderális állam kiépítését. 1952 márciusában a német kancellár úgy nyilatkozott, hogy támogatja az előre hozott európai szintű, föderalista alkotmány kidolgozását. Schuman viszont tisztában volt a terv végrehajtásának franciaországi nehézségeivel.25 Az Egyesült Államok saját európai biztonságpolitikai és gazdasági érdekei miatt egyetértett a föderalista terv megvalósításával. Végül 1952-ben a Montánunióban részt vevő országok hosszas viták után Párizsban aláírták az Európai Védelmi Közösségről szóló kompromisszumos szerződést. Spinelli és a föderalisták kezdeményezését a Franciaországban, Németországban és Olaszországban kormányon lévő kereszténydemokraták támogatták. De Gasperi nagy mértékben hozzájárult a terv elfogadtatásához, amikor a Montánuniót aláíró hat állam és kormányfőt sikerült meggyőznie, és a tervbe - Altiero Spinelli sugallatára és az olasz miniszterelnök kezdeményezésre - bekerült a híres 38. cikkely, amely kimondta a politikai integráció megvizsgálásának szükségességét. E cikkely még nem jelentett valódi biztosítékot az Európai Politikai Közösség felállítására, mivel annak elindítását az csak az Európai Védelmi Közösség szerződésének ratifikálását követő időszakra tette.26 Spinelli attól tartott, hogy minél később indul el az alkotmányozás folyamata, a föderáció ellenzőinek annál több lehetőségük lesz annak megakadályozására. Végül Spinelli, Spaak és Monnet kezdeményezését követően lehetőség nyílott a folyamat elindításának előre hozására. Spinelli a tervezet elkészítése céljából elsősorban az amerikai mintát tanulmányozta. Úgy gondolta, hogy mindenekelőtt a politikai közösség minimális hatáskörét kell meghatározni. Véleménye szerint a közösségi feladatok közé tartozna a polgárok jogainak védelme, a közös piac létrehozása, a közösség védelme, a külügyek meghatározott területe és a feladatellátáshoz szükséges adók behajtásának joga.27 1952-ben összesen 87 taggal, amelynek 78 tagját a Montánunió Közgyűlése adta, Henry Spaak elnökletével összeállt az úgynevezett ad hoc - „kvázi" alkotmányozó - közgyűlés, amely 1953 márciusára kidolgozta az Európai Politikai Közösség tervét. Altiero Spinelli közvetlenül nem, csak kívülről próbálta befolyásolni a folyamatot, a terv kidolgozásában komoly segítséget nyújtott Henry Spaak számára. A siker érdekében mindketten rendkívül fontosnak tartották a széles társadalmi rétegek megnyerését. Az ad hoc közgyűlés márciusban véglegesítette az Európai Politikai Közösség szerződéstervezetét. A korábbi szerződésekhez képest jelentős újítása volt a tervezetnek, hogy a nemzeti kormányokkal együttműködve az európai népek és nem az államok lettek volna jogosultak a nemzet feletti struktúra létrehozására. Az új szervezet egysé48 Külügyi Szemle
