Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)

2002 / 3. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Baneth András: Az Európai Unió és az Európa Tanács kapcsolata

Baneth András

tül létrehozott egy olyan joggyakorlatot, melyben útmutatásként az egyezményre utal. Az 1975-ös Rutili-ügyben az uniós Európai Bíróság kifejezetten az Emberi jogok európai egyezményére utalt ítéletében. A bíróság azóta számos esetben alkalmazta ezt a megközelítést: a jog általános elvein keresztül utalt az egyezményre és a strasbourgi esetjogi gyakorlatra. így tehát a Közösség általános, a bíróság pedig kifejezett lépéseket tett annak érdekében, hogy a közösségi jogrendszer és az emberi jogok közelítésének kihívását megoldja. Mindezt pedig úgy tette, hogy folyamatosan az Emberi jogok európai egyezményére hivatkozott. A helyzet mégsem kielégítő'. A tagállamok állampolgárai az Európai Bizottságnál vagy az Emberi Jogok Európai Bíróságánál közvetlenül a Közösség ellen nem tehetnek jogi lépéseket. így az emberi jogok védelme az unión belül lehet, hogy hatékony, mégis hiányzik a szilárd jogi alapja ahhoz, ami elvárható egy »jog uralmán alapuló közösségitől."

Az Európai Unió és az egyezményhez való csatlakozás kérdése „Ez a gyakorlat nagyon sok vitát váltott ki. Tágabb értelemben három megoldási javaslat körvonalazódott:

a) folytatni az Európai Bíróság gyakorlatát, melyben közvetett módon támaszkodik az egyezményre;

b) a Közösség kidolgozza saját emberjogi katalógusát, és azt alkalmazza;22

c) a Közösség felvétele az Emberi jogok európai egyezményébe. (Lásd ugyanerről a kérdésről az 1997-es kormányközi konferenciáról szóló részt.) Az első megoldás a jelenlegi helyzet fenntartását jelenti, a másodiknál számos politikai és technikai nehézséggel kell megküzdeni, így a legéletképesebbnek a harmadik megoldás tűnik."

Az Emberi jogok európai egyezményéhez való csatlakozás nem új ötlet. A brüsz- szeli Bizottság már 1979-ben felvetette a témát, és kiadott egy memorandumot, amelyben bátorította a fenti kérdésről folyó párbeszédet. Ebben a bizottság sikeres volt, de a javaslatot nem minden tagállam fogadta lelkesedéssel. Az elképzelés mégsem ment feledésbe, így 1990 novemberében a bizottság ismét felvetette a kérdést, és a tanácshoz fordult. 1994 áprilisában az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága kérdéssel fordult az Európai Bírósághoz, hogy mondjon véleményt: a Közösség (ekkor már Európai Unió) csatlakozása az egyezményhez összeegyeztethető lenne-e a szerződéssel.

Az ettől való vonakodás tulajdonképpen nem másban keresendő, mint hogy a csatlakozás egy külső jogi kontrollt is jelentene, egészen pontosan a bíróság döntései meg- támadhatóak lennének a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága előtt. A közösségi jog e lehetséges felülbírálása egy, a Közösségen kívüli szervezet részéről olyan érzékeny pontokat érint, hogy a szakirodalom inkább koncentrál a probléma e vetületére, mint arra, hogy a csatlakozása objektív mércével mérve hasznos lenne-e a Közösségnek,20 bár valóban nehéz a két kérdést egymástól függetlenül kezelni.

34

Külügyi Szemle